Nagyon izgultam, hogy milyen lesz a Jégvarázs folytatása, mert eddig az animációs Disney filmek második darabjai rendre gyengébb minőségűek voltak az elsőnél – szerethetőek, csak gyengébbek. De nagyon gyorsan bebizonyosodott, hogy feleslegesen aggódtam, mert a Jégvarázs 2 ugyanúgy egy bájos és szeretnivaló történet egy csipet varázslattal, és jó sok zenével.

Arendelle-ben idilli az élet, Elsa királynő mindent megtesz népéért, miközben Anna és Kristoff szerelme nem is lehetne bájosabb. Ám ahogy Elsa ereje egyre nő, úgy történnek furcsaságok a királyságban, mígnem az Elvarázsolt Erdő szellemei megtámadják az otthonukat és Arendelle lakóinak el kell menekülnie. A trollok azonban a lakosok segítségére sietnek, és útmutatást adnak Elsának, aki testvérével, Kristoffal, Svennel és Olaffal nekivág az Erdőnek, amit évtizedek óta köd lep el, és ahonnan egy ember tudott megszökni eddig, Agnarr király, Elsa és Anna édesapja.

Az Elvarázsolt Erdő azonban közel sem az, aminek a gyermekmesékben feltűnik, és a titok, ami oda vonzotta Elsát, egyre erőteljesebb és könyörtelenebb.

Köztudott, hogy távol áll tőlem minden zenés, romantikus és cukorfalat produktum, de valahogy a Jégvarázs, annak ellenére, hogy ezt a három tétel kimaxolja, mégis örök helyet vásárolt magának a szívemben, és ez igaz a folytatásra is. Egyszerűen nem tudom nem szeretni főhőseinket: Elsa erejét, és itt most nem a varázslatra gondolok, hanem hogy mindig megy tovább, a kudarc ellenére is; Anna kitartását, amivel mindig mindent elér, annak ellenére, ha a szíve meghasadt, Kristoff végtelen szeretetét minden és mindenki iránt, vagy Olaf bájos együgyűségét, ami mögött egy nagyon erős életigenlés is megbújik.

Külön örültem, hogy picit többet láthattunk Anna és Elsa szüleiről is, akikről csak annyit tudtunk, hogy félelmükben mindenáron meg akarták védeni lányukat, majd elmentek egy hajóútra és sosem tértek vissza. Most láthattuk Iduna és Agnarr szerelmét is, és viszonyukat a lányaik iránt – az az esti mese, az minden gyerek álma.

Eközben a Disney-nél egy nagyon is ügyes és okos történetet hoztak össze, ami egy picit ugyan kiszámítható, de mégis rengeteg Pazar csavar van benne, és ami így igazán egy nagy egésszé teszi a történetet. És ismételten egy remek zenei válogatást hoztak össze, ami napokig ott visszhangzik a mozi nézők fülében. Plusz Kristoff szívet kiöntő zenéje, hát majdnem fetrengtem a röhögéstől, egyszerre volt oda illő és oda nem illő, valahol pofátlan, valahol meg zseniális kiszólás is.

Egy szó, mint száz, a Disney ezúttal egy valódi, mozikba illő nagyfilmet rakott össze folytatásnak, ami méltó elődjéhez, méltó a huszonegyedik századhoz, méltó ahhoz, hogy mindenki az lehet ami akar, csak szeretni kell és támogatni.

Bár én egy igen bájos angol nyelvű moziban néztem meg a Jégvarázs 2-t Stuttgartban, valahol a lelkem mélyén hallottam felsírni a Jégvarázs-rajongó cosplayeseket, akik Elsa, Anna és Kristoff ruhái láttál elaléltak és bizony fel is sírtak!

Szerző

Avatar
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal: