Avagy egyszerre kapunk egy poszt-apokaliptikus játék körítést a ZombieLand humorával vegyítve. Ugyanis Sunset Overdrive sok mindent csinál, de az, hogy komolyan vegye magát vagy műfaját – azt a mesébe se.

A történetünk egy szerint egy eléggé alacsony beosztású dolgozó vagyunk, aki ellenben a parkour mestere. A rossz munkahelyi körülményeket csak tetézi a Fizzco legújabb termékénnek bemutató ünnepsége, ahol szó szerint kukásként kell robizni. Az új, menő energiatal azonban nemcsak tápláló, hanem nagyon hamar kiderül, hogy nagyon veszélyes anyagokat is tartalmaz – amik nagyon rövid időn belül groteszk mutánst csinálnak az elfogyasztójukból. Hősünket is csak a szerencse (meg a kötelező plot armor) menti meg, végül aztán összeverődik egy csapatnyi hangyás túlélővel, és közösen próbálnak elmenekülni ebből az eszement városból.

Persze semmi sem működik ilyen könnyen, pláne nem egy apokalipszis alatt. Az utcákon hemzsegnek mutánsok, kattant túlélők és bizony a Fizzco cég sem szeretné, ha termékük “apró” hibája kitudódjon, így ők is mindent megtesznek azért, hogy a túlélők ne hagyhassák el semmilyen formában a várost. A hatalmas, szabadon bejárható open world világ minden második túlélő horror jellegzetessége (legjobban a State of Decay-ben köszön vissza), de itt is jól van kihasználva a hely, és hősünk adottságai.

Őszintén, nem is tudom megmondani, hogy mennyi játék/film és sorozatbeli utánérzet van bennem emiatt a játék miatt: korábban a humor miatt a Zombilandet hoztam fel, de a végtelen parkour lehetőség miatt a Dying Light és a Mirror’s Edge is beszállt a ringbe, az irgalmatlan és nagyon furcsa fegyverarzenál pedig a Dead Rising széria erőssége – ahogyan az elmebeteg boss-ok is. De, akárhogy is nézzük, A Sunset Overdrive egy önálló játék, ami egy olyan stílust hoz, ami vagy egyből elrabolta a játékos szívét – hogy kapásból adta neki a betoncipőt. 

Külön érdekesség, hogy a játék – hasonlóan a Let It Die-hoz – tudja magáról, hogy játék. Az npck-el való beszélgetés, egy-két magánmonológ is ezt az érzetet kelti – a negyedik fal áttörése pedig napi rutin. Külön vicces hogy hősünk sokminden, csak nem tipikus túlélő alkat; bár helyén van a szíve, de cinikus, szarkasztikus és nem kicsit alkoholista – ezért külön vicces az, amikor megmenti Sam, egy kedves nerd életét – aki utána “lifecoach-ként” és példaképként tekint ránk.

A harcok nagyon dinamikusak, köszönhetően a teljes egészében felhasználható pályának, de sosem árt figyelni, hiszen nem csak a mutánsok másznak utánunk, hanem a korábban is említett rivális túlélők és a maga a Fizzco cég sem akar minket élve látni. A küldetések a megszokottak (kiiktatás, zsákmány gyűjtés), és mivel jó hős nem maradhat el erősítés nélkül, így képesek vagyunk magunknak a mutáns lötyi jótékony felhasználásával extra képességeket adni – valamint nem kicsi arzenálunknak.

Aki bírja a beteg humort, a poszt-apokaliptikus témát, a parkourt és a lövöldözést annak melegen tudom a Sunset Overdrive-ot javasolni. Kellemes kis elmebaj, ami felüdülés a sok vérgőzös horror túlélők soraiban.

Szerző

Avatar
Hanama
Alapító és szerkesztő

Horror, Anime és Gamefan ameddig világ a világ. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal: