Igazi guilty pleasure lett a Midnight, Texas szerkesztőségünk körében, és sajnos szomorúan konstatáltuk, hogy a második szezonnal vége is a szériának, pedig egy rendkívül élvezetes, vicces, misztikus sorozat volt, amit hihetetlenül élvezetes volt nézni.

Miután végzett a Colconar nevű démonnal, Manfred (François Arnaud) és Midnight többi lakosa azt hitte, végre vége a démoni üldözéseknek, és minden visszatér a normális kerékvágásba – már ha ez lehetséges ebben a városban. Ám Midnight különleges energiája továbbra is vonzza a furábbnál fura alakokat, köztük egy gyógyítót is, aki a szó szerinti semmi közepén fekvő városba építette fel gyógy- és wellness központját. A város pedig szép lassan a maga szürreális káoszába fullad, csak még nem vették észre a lakói!

Charlaine Harris azonos című könyvein alapuló sorozat nem kíván több lenni, mint ami: egy rendkívül szórakoztató széria természetfeletti lényekkel, de ennek a rendkívül elcsépelt kategóriának bizony az egyik legjobb darabjával van dolgunk. A Midnight, Texas vicces, szórakoztató, feszült és közben még szókimondó is.

A sorozat erénye nem is igazán a történetvezetésben van igazán – sok alkalommal azért eléggé kiszámítható – hanem a karakterek sokszínűségében. Főszereplőink egytől egyig nagyon jól kidolgozott karakterek, akik fejlődnek és változnak az epizódok alatt, és ez különösen a második évadban érhető tetten: a korábban dogmaként elutasított dolgok, most valósággá és vállalható céllá válnak, nem azért mert így kényelmes az íróknak, hanem mert ez következik a szereplő személyiségéből. Ráadásul – az amúgy igen kurta – összesen kilenc epizód úgy sikerült belecsempészni komoly karakterfejlődést Oliviánál, a bérgyilkosnál (Arielle Kebbel), hogy közben haladt előre a történet is.

Ugyanakkor a város védelmezőangyalának, Joe-nak (Jason Lewis) a szerelmi szála/háromszöge borzasztóan elcsépeltre és kiszámíthatóra sikeredett, és ez az egy szál konkrétan szembement mindazzal, amit a szereplőről eddig tudtunk. Nem tudom, hogy ez a könyvben is így van-e, vagy a sorozatos alkotók rontották el ezt így, azért, hogy extra konfliktust tegyenek bele az amúgy is igen feszült második évadba, de teljesen felesleges és értelmetlen volt.

Én borzasztóan sajnálom, hogy vége a szériának, mert a misztikus sorozatok között a Midnight, Texas egy igazi drágakő, amit még évekig tudtam volna nézni, és bár nincs bennem hiányérzet, mert azért szépen lezárták az évadot, több olyan szálat is elindítottak, aminek szívesen láttam volna a kifejtését.

Szerző

Avatar
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal: