A tavalyi évad csúnyán cliffhangeres epizódja után előre felkészítettem magamat arra, hogy ad egy, végre lezárást kapunk Trigonhoz, ad kettő, ismét kapunk egy nagy szakadást az évad végén – és bár ebből csak egy valósult meg, ugyanakkor a mostani, második évadban kicsit csalódnom kellet.

Trigon (Seamus Dever) szó szerint átvette a hatalmat Dick (Brenton Thwaites) és a többiek felett, és mg lányát, Ravent (Teagan Croft) is a hatalmába kerítette, azonban Gar (Ryan Potter) segítségével sikerült magára találnia, és ezzel megmentenie nem csak barátait, hanem az egész világot.

A „csapat” sikere után Dick úgy döntött, hogy valódi csapatot indít, vagyis visszatér a Titán toronyba, hogy kiképezze a többieket, ezalatt Kory (Anna Diop) Donnával (Conor Leslie) közösen üldözi a rosszfiúkat, miközben éli hétköznapi életét – ami királyi sarjként nagyon is jólesik neki. Azonban Dick felszakítja a múlt sebeit, és így a csapat – ami még közel sem egységes vagy képzett – egy olyan ellenséggel néz szembe, ami korábban már legyőzte őket.

Bármennyire is élveztem a Titánok első évadát, a cliffhangeres utolsó epizód után eléggé felfújtam magam, és picit megsértve és dühösen, de persze rendkívüli reményekkel kezdtem bele a második évadba, ami bár nem lett annyira impozáns, de cserébe sokkal mélyebben is bevitt minket a DC Comics világába – és még a csúnya cliffhangert is kidobták a kukába az alkotók az évad végére!

Az évad dinamikája ezúttal nagyon nem ment jól, sőt, kifejezetten feltűnő, hogy a most látott, ám öt évvel ezelőtti konfliktus az első évad után lett kitalálva, ugyanis ennek már akkor komoly gondot kellett volna okoznia Dick és Donna között, mégsem volt látható.

Ugyanakkor nagyon örültem, hogy Dick állandó siralmai ellenére sokkal több idő jutott a gyerekek, vagyis Raven, Gar, és Jason (Curran Walters) bemutatására – nem mintha nagy titok lenne, hogy Jason Todd a kedvenc Robinom! Különösen Raven karakteríve volt tetszetős, szépen fel volt építve, a küzdelme az erejével, a múltjával, és mégis ott volt benne végig a szeretet és az elfogadás minden és mindenki iránt. Ugyanakkor Gar személyisége is változott, nem annyira, mint Ravené, az övé ugyanis ugyanúgy hektikus maradt, de pont ettől valódi a karakter.

Ami persze igazán vitte a prímet, az Batman, vagyis Bruce Wayne felbukkanása: Iain Glen remek választásnak bizonyult a szerepre, és voltak olyan jelenetek, hogy fürdőzött a szerepben – remélem, még sokat láthatjuk Bruce-ként! És amúgy egy önálló sorozatot is el tudnék viselni tőle, csak mondom.

Az évad végére több karakteren is érződött a kifáradása, az alkotók egyszerűen nem tudtak velük mit kezdeni, és ez sajnos csúnya véget is hozott a számukra. De minden negatívum ellenére, élveztem a sorozatot és alig várom már a folytatást is, egy picit több Nightwinggel, még több Robinnal és Bruce-szal.

És a végére hagytam a legjobbat: Titans are back bitches!

Szerző

Avatar
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal: