Egy évnyi kihagyás után visszatért kedvenc időutazónk a képernyőre – egy kissé gyengére sikeredett bemutatkozó évadot követően úgy tűnik, Chris Chibnall és csapata meghallgatta a rajongók és a kritikusok panaszára, és már a tizenkettedik szezon premierjében rengeteg múltbéli hibát kijavított. Rögtön az elején vissza is tért a korábban megszokottá vált kétrészes sztorihoz: a Spyfall Part One ugyan nem lett tökéletes, kezdésnek azonban egészen remek, az előző részekhez képest meg főleg az.

Mikor titkosügynököket a világ több pontján sorozatban furcsa körülmények közt éri a halál, az MI6 gyanút fog, és a Doktor (Jodie Whittaker) és csapata segítségét kéri. A kémügynökség fejese, C (Stephen Fry) szerint a világ legelterjedtebb internetes keresőjének a feltalálója, Daniel Barton (Sir Lenny Henry) is részese lehet a támadásoknak, így hát Yaz (Mandip Gill) és Ryan (Tosin Cole) kettesben elindulnak, hogy minél több információt szerezzenek róla. Eközben a Doki, egyik régi barátjával, O-val (Sacha Dhawan) és Grahammel (Bradley Walsh) karöltve kutakodik, mikor O házát furcsa lények támadják meg. A Yazék által szerzett információk alapján Barton és az idegenek nagy valószínűséggel együtt dolgoznak, ám valami még mindig hiányzik a kirakósból, a válasz pedig lehet, hogy pont ott lapul a Dokiék orra előtt…

Azt azért szögezzük le, hogy a párbeszédek nagy része még mindig fájdalmasan bugyuta tud lenni, valamint a cselekmény ütemezése sem sikerült a legjobban, emiatt nehéz követni. Ennek ellenére a javulás szemmel látható: az első és legszembetűnőbb változás az, hogy a régi-új útitársak végre kezdenek igazi embereknek tűnni. A tizenegyedik évadban leginkább Yaz volt az, aki háttérbe szorult, sokszor totál lényegtelen mellékszereplőknek kedvezve, ám az új epizódban bőven megkapta a neki járó rivaldafényt – remélem ez így is marad a szezon hátralevő részében. Aztán már most a legelején megpedzegettek egy roppantul érdekes témát, méghozzá a Doktorral való utazgatás negatív kihatását az útitársak életére nézve. Ugyan az előző évadban is akadtak nehéz, ám sorsdöntő fordulatok, ez a kérdéskör a lehető legjobbkor bukkant fel, és van egy olyan sanda gyanúm, hogy az egész szezonon át fog majd ívelni.

És természetesen beszélni akarok az utolsó öt percről is, ami spoilerezés nélkül rettentő nehéz lesz, de azért megpróbálom. Igen, az alkotók bedobtak egy hihetetlen nagy csavart, pont a legvégére. Egyrészt várható volt, hiszen tudtuk, hogy kétrészes lesz a történet, ugyanakkor hidegzuhanyként is ért, és pont ettől volt olyan hatásos. A színészi játék is jócskán hozzátett az összképhez: Jodie Whittakernek az epizód során máskor is volt lehetősége brillírozni, ám mégis egy olyan szituációban hozta a maximumot, amiben szinte alig szólalt meg. A csavar közepében álló kolléga szinte csak egy pillanatra mutatta meg, mire képes, de már most rendkívül zseniális ebben a szerepben – hogy pontosan kiről van szó, a következő kritikámban kiderül. 😉

Rég voltam ennyire izgatott új Ki vagy Doki részekkel kapcsolatban, de nem tagadom, jól esik ezt az érzést visszakapni.

Szerző

Avatar
Misplaced
Szerkesztő

Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal: