A karácsonyi szép ünneplés, bejglihangulat és égősorfényben úszó szobák után kissé megüresedett a lelkem, úgyhogy pont jól jött egy kis krimi, egy szépen felvett rejtély jó színészekkel, izgis történettel, úgyhogy nézzük is meg, miket rejt a Tőrbe ejtve.

Történetünk a Thrombey család körül forog, egészen pontosan azután, hogy a nyolcvanadik születésnapját követő reggelen holtan találták Harlan Thrombeyt (Christopher Plummer), a nagypapát, a hatalmas vagyon tulajdonosát. A jelek öngyilkosságra utalnak, azonban a rendőrség nem hagyja annyiban, megint kikérdez mindenkit egy magánnyomozó, Benoit Blanc (Daniel Craig) kérésére, akit egy titokzatos megbízó fizetett meg, hogy járjon utána az ügynek. Hamarosan kiderül, hogy Blanc gyilkosságot sejt, és mindenki felháborodására arra gyanakszik, hogy valaki a családból lehet a tettes. Hamarosan az idill fátyla is lehullik, és kiderül, hogy ez a kis család korántsem olyan tökéletes és meghitt, mint ahogy azt először beállították, mindenkinek vannak problémái, és persze megvan a véleményük egymásról is. A puzzle legérdekesebb darabja pedig talán Marta (Ana de Armas), Harlan ápolónője és jó barátja, akinek van egy nagyon különös “betegsége”, nem tud hazudni. A teste olyan szinten elutasítja a hazugság gondolatát is, hogy amint nekikezd, kidobja a taccsot. Ez pedig felettébb szórakoztatja a nyomozót, Marta pedig egyre jobban stresszel mindenen. Hamarosan pedig sorra kerül a nemrégiben módosított végrendelet felolvasása is, ami csak újabb bonyodalmakat vonz magával.

A sztoriról az a véleményem, hogy kriminek tök szuper. Nem eget rengető újdonság, sok hasonlót láthattunk régebben is, ennek ellenére végig izgalmas tud maradni. Tulajdonképpen pont az benne a jó, hogy az ember tudja, mire számíthat. Ha valaki élvezi ezt a tipikus krimis borzongást, az tudja, hogy ezt a filmet is szeretni fogja. A végére már összeraktam magamban, hogy pontosan mi történhetett, de ez a pillanat nem jött el egészen pont a megoldás előttig, ezt pedig nagyon szeretem. Ha már eleve túl könnyű kitalálni, akkor nem élvezem annyira, ha pedig nem találom ki, akkor az általában azért van, mert teljesen random a megoldás. Ezen az érzékeny fonalon pedig pont nagyszerűen táncol a nyomozás alakulása, annak ellenére, hogy már a történet elején igazából megtudjuk az igazságot, mert a film leleplezi önmagát. Később viszont kiderül, hogy az igazság ennél sokkal komplexebb, és az adott szereplőn – aki ismeri a történteket – kívül eső események is bekavarnak a teljes képbe. Bevallom, az elején kicsit sajnáltam, hogy már előre tudjuk a dolgot, annak ellenére, hogy továbbra is lebilincselő maradt, de mikor kiderült, hogy nem csak ennyi az egész, nagyon megörültem.

A színészek szerintem nagyon jót alakítanak, különösen Craig, aki az elején majdnem kikergetett a moziteremből az idegesítő, tenyérbemászó beszédével, mozgásával, viselkedésével. Pár perc múlva jöttem rá, hogy ez pont arról árulkodik, mennyire jól végzi a munkáját, hogy annyi filmben láttam már, de most mégis úgy tudott idegesíteni, mint még soha. Nagyon jól adta a karaktert, aki mindennél többet képzel magáról, bár azt kicsit sajnálom, hogy az ő története nem igazán fért bele a filmbe, ő tényleg csak a néző okosabb, körmönfontabb változata, aki kívülről szemléli az eseményeket.

Amit szintén nagyon szerettem, az a Marta és a család közötti állandó feszültség. Az, ahogy próbálnak barátságosan állni egymáshoz, és kifelé egy nagyon nagylelkű, szoros kapcsolatot mutatnak, de valójában mindenki megtartja a távolságot, hiszen ő mégiscsak egy “szegény bevándorló”, a Thrombeyk pedig luxushoz szokott, sznob emberek.

Ami még nagyon tetszett, az a vágás és a látvány. Iszonyat jól kombinálták össze a feszültséget okozó jeleneteket olyan snittekkel, amik ezt tényleg fel tudták fokozni, és hozzáadtak az izgalomhoz. A ház, amiben játszódott pedig a személyes kedvencem. Hatalmas épület mindenfelé titkos zugokkal, eldugott lépcsőkkel, nagy kerttel, na ezt már szeretem. Ráadásul ennek még szerepe is volt, nem csak villogni akartak vele, hogy az öreg mennyire gazdag.

Összességében nagyon izgalmas, élvezetes filmnek találtam, és bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti a krimit, a nyomozós dolgokat. A krimik között is egy kiemelkedően jó filmminőségű mű, szépen felvett, jól átgondolt, remek színészekkel.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal: