Aki ismeri a Skins sorozatot, annak nem kell bemutatnom, hogy az angolok mennyire jól be tudják mutatni az aktuális tini problémákat, ahol nem az Upper East Side gazdagjai múlatják szabadidejüket, hanem átlagos, valódi emberek, akik próbálják megtalálni a helyüket, miközben elsodorja őket az élet. A ki***tt világ vége pedig pont egy ilyen eszméletlenül érdekes, szívós és lehengerlő széria, ami úgy tökéletes, ahogy van.

James (Alex Lawther) 17 éves, és szerinte pszichopata, ezt abból szűri le, hogy édesanyja halála óta nem igazán érzett semmit, még a forró fritőzolajat sem, ellenben a környék kisállatait rendre megölte. Alyssa (Jessica Barden) a fiú osztálytársa, és elege van az életből, az édesanyjából, az új férjből és abból, ahogy a férfi méregeti őt. A két tini egy átlagos délutánon egymásra akad és életükből az egyetlen kiutat a menekülésben látják. Menekülésük során azonban összeakadnak egy valódi szörnyeteggel, és ez olyan tettekre sarkallja a fiatalokat, amik megkérdőjelezhetőek, illegálisak, de mégis, a közös élmények valódi egységgé kovácsolják őket.

Aki a címbeli világvége hallatán egy zombis/túlélős sorozatra gondol, az bár az első percekben csalódni fog, de garantáltan beszippantja őt is A ki***tt világ vége egyszerre lehetetlen és valódi világa. Bár talán extrém esetnek is lehet tekinteni Jamest és Alyssát, ugyanakkor ők teljesen átlagos tinik, akik egy olyan otthonból akarnak eljönni, ahol nem jó nekik (az más kérdés, hogy ez mennyiben valódi vagy képzelt dolog), és minden problémájukkal karöltve még csak segítséget sem kapnak a felnőttektől.

James szó szerint olyan, mint egy szárnyaszegett madár, aki próbálkozik szeretni, de a gyermekkori trauma miatt akkora falat húzott fel maga köré, hogy azon csak egy tankkal lehetne átjutni. Alyssa pedig kiválóan ért ahhoz, hogy a körülötte lévő sztereotípiákat és elvárásokat porrá zúzza kendőzetlen őszinteségével. Lehetne jobb a modoruk? Persze. Kérhettek-e volna segítséget? Igen, de a minta sem volt előttük, hogy hogyan kell kérni, vagy, hogy amiben élnek az rossz, csak valahol a tudatalattijukban érezték.

Bár eredetileg a sorozatot egy évadosnak szánták a készítők, a második évad tökéletesen illeszkedik az elsőbe, annak ellenére, hogy nem megismétli a látottakat, hanem új kihívások elé dobja hőseinket. A dobást pedig szó szerint kell érteni, mert felbukkan egy újabb szereplő, aki hasonlóan negatív élményekkel nőtt fel, és aki szintén kereste a kapcsot a világhoz és az emberekhez, csak rossz személyben látta a megoldást.

A széria tele von olyan életigazságokkal, hogy garantáltan nem ez lesz az első újranézése, úgy kábé senkinek, mert A ki***tt világ vége egy útmutató a személyes világunk végéhez, és ebben semmi szégyellnivaló sincs.

„Akit sosem szerettek, azt könnyű megvezetni”

Szerző

Avatar
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal: