A Sanctuary óta nem nagyon van a tévékben olyan szörnyvadászós sorozat, ami azért minőségi, mégsem annyira komoly, ugyanis a Wynonna Earp jóval túlmutat a nyugis tartalmakon, míg a Van Helsing szimplán csak rossz. A szörnyvadász család – ami amúgy igen béna cím, de cserébe sokat mondó – azonban kellően kellemes széria, a maga érdekes misztikus világával, amit ugyanakkor átsző a mai digitális világ minden extrája.

Az Allen család már évszázadok óta a Barington-on-Hudson városka védnöke, ennek megfelelően a család igen gazdag, befolyásos, és igen sok hivatal van róluk elnevezve, miközben mindenki az ő kegyüket keresi. Ám azt nem tudják, hogy a család generációk óta az emberiséget védelmezi szörnyvadászként egy titkos szervezet, Presidio révén.

Azonban nem a szörnyek az egyetlen titok a családban: Fred Allen (J. C. MacKenzie) például sosem jött ki jól az apjával, és bár az ő hivatását kezdte el követni, úgy döntött, hogy feleségével, Delorisszal (Tamara Taylor) inkább a világot járják, és ott irtják a vámpírokat és vérfarkasokat, ahova éppen küldi őket a szervezet. Idő közben megszülettek gyermekeik, Viv (Aurora Burghart) és Geoff (Gabriel Darku) pedig kiélvezték az állandó utazgatás minden előnyét. Ám a családfő halála hazaszólítja Fredet, és úgy döntenek, egy évig az álmos amerikai kisvárosban és a családi kúrián húzzák meg magukat, persze a terveiket gyorsan átszabta egy mágus, és persze még több titok.

Aki nagyon sokat vár A szörnyvadász családtól, azt el kell keserítsem, ez egy nagyon kellemes széria, a maga szörnyölős módján, a szereplőink szeretnivalók, kellően érdekesek, és a történetünk is megfelelően fordulatos, de azért nem egy Buffy, a vámpírok réme – és nekem pont megfelel így.

Sőt, az elején kifejezetten különlegesnek tűnt a családi összetartozás tekintetében – az Aftermath gyakorlatilag az egyetlen sorozat, ahol a család tényleg összetartó –, de az évad felénél kiderült, hogy pont úgy, mint a Lost in Space esetében, egy idő után itt is mindenki egymásnak esett, és nem családként, hanem ellenségként viselkedtek. De mivel nem vártam túl sokat a szériától, ezért nem csalódtam, hanem élveztem a kis könnyed stílusát, bár azt el kell ismernem, hogy szerettem volna több szörnyet látni az évadban, ugyanakkor érthető, hogy be kellett mutatni a szereplőinket.

A szörnyvadász család az, ami egy tíz epizódos szórakozás, pont annyira, hogy megijedjünk, ugyanakkor el is tudjunk aludni éjjelente tőle. És bár a Netflix még mindig nem tudja mit jelent a család, vagy hogyan tartson fenn egy tíz epizódnyi dinamikát, de szórakoztatót, és ez néha éppen elég.

Szerző

Avatar
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal: