Az első évadot imádtam, és már alig vártam, hogy kijöjjön a második, és végignézhessem együltőhelyben – na jó, több napig tartott, mert  az embernek munkába is el kell mennie. Amire nagyon kíváncsi voltam az az, hogy mit tud nyújtani az első nagyon erős évad után. Vajon tudja hozni a színvonalat? Képes felülemelkedni az előkészítésen és mutatni valami fejlődést? Lássuk!

A történetünk nem állt meg ott, ahol abbahagytuk, de nem is rakták tele mindenféle olyannal, ami a játékidőn kívül történt. Otis (Asa Butterield) jól érzi magát Olával (Patricia Allison), bár a kapcsolatukban akadnak bizonyos problémák. Eric (Ncuti Gatwa) azóta is sokat gondol Adamre (Connor Swindells), akit az előző évad végén katonai iskolába küldött az apja. Hamarosan viszont megjelenik egy új tanuló a sármos, francia Rahim (Sami Outalbali) személyében, akiért a menő lányok is odavannak, és aki valamiért legszívesebben inkább Erickel ismerkedne. Maeve (Emma Mackey) egy édességespultban tengeti mindennapjait, amikor egyik nap feltűnik a rég nem látott anyja (Anne-Marie Duff), akivel soha nem volt felhőtlen a kapcsolata. Sokat dolgozik rajta, hogy vissza tudja fogadni őt az életébe, de mindenképpen felül akar emelkedni rajta, még azt is eléri, hogy a gimi visszavegye. Hamarosan pedig rájön, hogy nem lett volna szabad Otist elengednie. Jean (Gillian Anderson) hiába ígérte meg a fiának, hogy nem fog Jakobbal (Mikael Persbrandt) összegabalyodni, egymásba szeretnek, és elkezdenek komolyan randizni, amit az évekig önmagáról gondoskodó, független nőnek nehéz megszoknia.

Annyi, de annyi minden történik ebben az évadban, hogy azt össze sem lehet foglalni egy ekkora bekezdésben. A legjobb az egészben, hogy ez a sorozat képes volt arra, amire olyan sok nem. Felülemelkedett az első évad sikerén. Nem gyöpösödött bele ugyanabba a dinamikába, nem úgy folytatta, hogy azt másolt, hanem ugródeszkának használta, és bevezetett olyan témákat, amiket egy mai tininek vagy akár felnőttnek látnia kell. Már az előző évadban is bátran kezelte a homoszexualitás kérdését, de most elővette a biszexualitást, a pánszexualitást és az aszexualitást is. Ezeket pedig olyan természetesen, mégis érzékenyen mutatja be, hogy egy éppen a saját érzéseivel, önelfogadásával küzdő tizenéves biztonságot találhat benne. Pár rész múlva pedig előveszik a szexuális zaklatás témáját is, de nem a szokványos erőszakos módon. Megmutatják, hogy egy látszólag “ártalmatlan” vagy éppen nem nagy dolognak kikiáltott cselekvés is okozhat komoly traumát és félelmet az áldozatban, aki kezdetben maga sem gondolja úgy, hogy ezzel foglalkozni kéne.

A karakterek nagyon szépen fejlődnek, még akkor is, ha úgy tűnik, épp az ellenkező irányba tartanak. Otis a saját bizonytalanságából adódóan viselkedik úgy, mint egy igazi barom, de az évad végére megtalálja, hol gyökerezik mindez. A főbb szerepet kapó lányok pedig rájönnek, mennyire egymás ellen hergeli őket a társadalom, a gimnáziumi hierarchia, de alapvetően mindannyian nők, akiknek össze kell tartaniuk. A legerősebb karakter pedig kétségkívül Maeve, hiszen vele bánt el a legkeményebben az élet. Az első évadban is nagyon menő, és pont ezért kedvelt szereplő, de itt a másodikban már kifejezetten érthető, erős, küzdeni akaró lány, aki jobb akar lenni, mint amit szánt neki az élet. Ez pedig egy olyan tulajdonsága a sorozatnak, amit nagyon szeretek. Minden karakternek megmutatja a másik oldalát is, senki sem jó vagy rossz, menő vagy béna, erőszakos vagy félénk. Mindennek oka van, és így válik minden karakter érthetővé és szerethetővé.

Ha tetszett az első évad, akkor ezt garantáltan imádni fogod, mert annak ellenére, hogy még erősebb, még provokatívabb, ugyanannyira vicces, néhol szerencsétlen és őszinte, ahogy azt az előzőből megszokhattuk. Elgondolkodtató és mély amellett, hogy nagyon szórakoztató is.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal: