Nagy Taylor Swift rajongó vagyok? Nem. Úgy gondolom, hogy egy menő feminista, akinek egész jópofa a zenéje? Igen. Szeretem a zenészekről szóló dokumentumfilmeket? Nem. Úgy nézett ez ki, mintha lenne mondanivalója? Igen.

A “történetről” ilyenkor elég keveset lehet mondani, hiszen dokumentumfilm: bemutatja Taylor Swift karrierjének indulását, hogy miként lett country-kislányból mindenki kedvence, majd szexi popsztár, majd céltábla, majd feminista ikon. Be kell vallanom, az elejét kifejezetten untam, amikor a gyerekkoráról, a kezdeti sikereiről mesélnek, egészen egyszerűen azért, mert az nem olyan izgalmas, mint a film többi része. Azonban ahogy haladunk a jelen felé, egyre érdekesebb lesz, és egyre fontosabb témákat szólaltat meg. Az a rész egészen megrázó, mikor botrányba keveredik Kanye West egyik száma miatt, amiben pejoratívan említi őt, és ebből hatalmas sajtóvihar keveredett. Bemutatja, milyen érzés, mikor hirtelen rengetegen szerettek, majd nagyon gyorsan rengetegen utálnak, hogy hiába tűnik úgy, hogy egy sztár csak egy perszóna, mögötte mindig egy élő ember van, aki érzi mindazt, amit a jelensége felé küld a publikum.

A legérdekesebbek az egyenlőségről, a nők jogairól és fogadtatásáról szóló részek, mikor Taylor úgy dönt, nem vállalja tovább a semleges mosolygó kislány szerepét, és hangot ad politikai nézeteinek. Hírnevét arra használja, hogy szavazásra buzdítsa a fiatalokat, hogy megtanulják használni a hangjukat. Azt is feszegeti, hogy miért fogadnak máshogy egy sikeres nőt, mint egy ugyanolyan férfit, hogy egy talpraesett nő miért főnökösködő, hogy egy magabiztos, a testét szerető nő miért kurva, hogy ha formás vagy, miért nem vagy vékony, és ha vékony vagy, akkor miért nincs feneked.

A másik fontos dolog pedig a zaklatás témája, és az, hogy mennyire nehéz volt egy olyan embernek is elhitetnie az igazát egy ilyen helyzetben, akinek rengeteg pénze van, hogy a legjobb ügyvédeket alkalmazza, és akit rengetegen szeretnek, és hisznek neki. Pontosan emiatt történik az összes áldozathibáztatás, figyelmen kívül hagyás, az ügyek komolytalanul kezelése.

Természetesen Taylor a film “hőse”, ez a doku inkább reklámozza, mint reálisan mutatja be őt, hiszen valószínűleg ő is csinál olyanokat, amiket nem szívesen látna viszont magáról. Ez inkább egy PR film, mint igazi dokumentáció, de valljuk be, mikor még élő hírességekről forgatnak ilyen filmeket, azok mindig reklámok lesznek. Ahol viszont kijön, hogy jó reklám-e vagy nem, az a tálalás, a körítés, hogy mire használja még fel ezt a nagyon hosszú reklámot azon kívül, hogy magát mutatja be a legelőnyösebb fényben. Ez pedig véleményem szerint nagyon jól sikerült, hiszen mint már említettem, nagyon is fontos témákat vonultat fel, amikből nagyon sokan tanulhatunk. Ez egy Taylor Swift film, de nem csak Taylor Swift rajongóknak.

Összességében egy tanulságos és élvezhető filmről van szó, és ha nem utálod a zenéjét, akkor még nagyon hangulatos, és lélektápláló is. A rajongók imádni fogják, sőt, biztos vagyok benne, hogy már látták is, de ha nem vagy kifejezetten fan, akkor is minőségi szórakozást nyújt, és beszél néhány égető problémáról, amivel a ma nőinek szembesülnie kell, és ami ellen úgy gondolom, mindannyiunknak fel kell lépnünk.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal: