Amint David Tennant neve felbukkan egy médiaterméken, én azonnal fogyasztóvá válok. Viszonylag későn fedeztem fel A szabadítóművész című 2013-as minisorozatot, de szinte azonnal nekiláttam a mindösszesen három epizód megtekintésének, és bár a brit sorozatgyártásnak nagy rajongója vagyok, sajnos ez a széria csalódáskeltő volt.

Will Burton (David Tennant) zseniális ügyvéd hírében áll, aki szó szerint minden írósági ügyét megnyeri, boldog házasságban él, és úgy mindent összevetve kiegyensúlyozott és elégedett az életével. Egy új ügy kapcsán megbízzák, hogy védőügyvédként képviselje Liam Foyle-t (Toby Kebbell), akit azzal gyanúsítanak, hogy brutális kegyetlenséggel megerőszakolt, megkínzott majd megölt egy nőt. Burton pedig lépésről lépésre semmisíti meg az ügyészség minden vádpontját, mígnem eléri célját. De a borzalmak csak ezután következnek be, és Burton hamarosan mindent elveszít, miközben jogi csiki-csukit játszik az igazságszolgáltatással.

A szabadítóművészen végig érződik, hogy amolyan Broadchurch pótléknak szánták a széria egy évadának óriási dobbantása után, bár itt Tennant nem egy nyomozót alakít, hanem egy ügyvédet, de ugyanúgy igyekeztek megfogni a kisvárosi hangulatot, a főszereplőnk szeretnivaló, de kissé morgós imázsát, miközben olyan bűnügyi és jogi dolgokba bonyolódunk, ami bárkivel megeshet. De hiába az utánzás, pont a lényegi finomságok és a Broadchurch eszenciája hiányzott.

Félreértés ne essék, a színészek itt is remekeltek, a Foyle-t alakító Kebbell például nagyon jól megmutatta, hogy miért is ő volt az egyetlen értékelhető színész a feltámasztott Fantasztikus Négyesben. De még a kiváló színészi játék sem tudta feledtetni a forgatókönyv és a dramaturgia hibáit. Egyszerűen annyira nehezen indult be a történt, majd átcsapott az ellenkezőjére, és felpörögtek az események, hogy aztán a második epizódot (a háromból) szinte teljes unalomban töltse a néző.

A harmadik epizódra szánt katartikus pillanatok pedig szimplán elcsépeltek lettek, miközben úgy alapból az egész teljesen kiszámítható volt, minden kis fordulatával, minden apró tettével.

Picit szomorú vagyok, mert én tényleg szeretem a brit krimiket, de sajnos A szabadítóművész a Hajsza színvonalán van: lehetett volna ez jó is, látván a színészi gárdát és az alapot, de ehelyett csak egy Gyilkos elmék szerű epizódot láthattunk, háromra nyújtva.

Szerző

Avatar
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal: