Már a Life is Feudal kapcsán is elkezdtem jobban érdeklődni a középkori, craftos túlélős, pvp elemekkel megtűzdelt openworld játékok iránt, és eme információ repertoár bővítésére remek darab a Gloria Victis.

Karakterünk 3 nép, azon belül két törzs/országból kerülhet ki; az északi, robosztus Ismirek, a büszke és lojális Midlanderek és a déli, vérmesen elszánt és taktikus Sangmar birodalomból választhatjuk ki, hogy hova is akarunk tartozni. Utána kérdések halmazának megválaszolásával megkapjuk foglalkozásunkat és alapkézégeinket, hogy aztán utána egyből ugorjunk a levesbe és felvegyük a kesztyűt bárki ellen, aki fenyegetni meri a népünket. 

Valamint a Gloria Victis egyike azon kevés mmo-nak, ahol még mindig tényleges haszna van a craftolásnak, nem csak az, hogy kimaxoljuk a képességet. Mind az ételek, főzetek, fegyvereket el lehet készíteni, az étel képes kihűlni, sőt megromlani (!), és mindent el lehet tanulni és elkészíteni- és felhasználni, hiszen a romlott dolgokat a földművelésben lehet felhasználni. Nem kell minden egyes darabért hatalmas és ritka szörnyeket ölni – elég csak az ellenséges játékost legyakni és máris szabad a vásár. 

Meg mivel a játék erősen pvp központú, amibe beletartozik a különböző stratégiai pontok elfoglalása, ostroma vagy éppen védelme, így – attól függően melyik a célunk – képesek vagyunk betyár eszközöket kreálni (Pl:faltörő kos, katapult). A tömeges harcok elég viccesen néznek és mivel vannak kisebb-nagyobb bugok, így olykor előfordulnak nem kívánt helyzetek és problémák, amit próbálnak az alkotók minél hamarabb kiküszöbölni.

Mivel reputációs rendszerrel is rendelkezik – hasonlóan a 9 Dragonshoz -, itt is figyelni kell arra, hogy  a saját népünk tagjait nem öldöküljük és ne lopkojunk tőlük, mert akkor nagyon hamar száműznek minket a frakcióból – ugyanez történik akkor is, hogyha túl sokáig inaktívak vagyunk és nem játszunk. Az árnyoldal mellett persze ott van a jutalmazás is; ha segítünk a népünk tagjainak, védünk vagy éppen fejlesztünk egy adott helyet, akkor zsíros kis xp-vel és pozitív reputációval gazdagodunk. 

A játékosközösség egy pvp játékhoz képest egész normális, bár itt is vannak olyanok, akik csak azért is próbálnak a másik alá tenni (vadásszák az újakat, elárulják a népüket, szándékosan meghalnak stb.), de az ilyenek szerencsére a szabályok miatt elég rövid pórázon mozoghatnak csak és hamar fel lehet lépni ellenük.

Egy apró információmorzsa és az abból kiinduló hosszas fórum beszélgetések azonban felkeltették az érdeklődésemet. Ugyanis amikor kiadták a játékot csak férfi karakter kreáció volt lehetséges; vagy két év és rengeteg lobbizás volt elsősorban a hölgy gamerek részéről, de végül is bekerültek a női karakterek is. Volt azonban egy erős ellentábor, akik hangoztatták, hogy így “elveszti a valóságalapját” a játék – arra hivatkozva, hogy a nők nem harcoltak. Az ilyeneknek tudom azt ajánlani, hogy a könyvárjegyébe beszállok, de legalább olvasson is a témával kapcsolatban. Tény, hogy megnevezve kevés női harcos volt, de voltak és némelyik kultúrában nagyon is mérvadó volt, hogy képesek legyenek a fegyverforgatásra. 

Akárcsak a bevezetőben megnevezett Life is Feudal, a Gloria Victis is egy jobb fajtája a hangulatos pvp gameknek. Mindenre hagy időt, teljes egészében kilehet használni a környezetüket és a képességeinket – bár a bugok élénk jelenléte eléggé megtudja keseríteni a játékosok életét -, valamint csapatjátéknak sem utolsó. Csak ajánlani tudom.

Szerző

Hanama
Hanama
Alapító és szerkesztő

Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal: