Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy már harmadszorra látok egy Disney on Ice, vagyis a Disney mesék a jégen produkciót. Az elsőre – a Magyarországi elsőre! – még a szüleim vittek el, és olyan kicsi voltam, hogy alig emlékszem valamire. A második alkalommal a 25 éves Disney on Ice évfordulós produkciót láthattam, első sorból és szó szerint elakadt a szavam. A harmadikra pedig már itt, Stuttgartban kerítettem sort, és az élmény pont ugyanolyan varázslatos volt, mint korábban.

Sajnos elég későn vettem észre az eseményt, így már csak a hátsó sorokban kaptam jegyeket a Porsche Aránéban, de ez egyáltalán nem vette el a kedvemet az előadástól, sőt, kifejezetten jó volt így, mert egy teljesen más perspektívából láthattam az egész műsort. Ugyanakkor indultam egy apró hátránnyal, mivel nem beszélem a németet, ezért aggódtam picit miként fogom érezni magam, de felcsendült egy dal és a fejemben máris Sebastian énekelte a Ringat a vizet, és ez így ment az egész előadás alatt – az előadásban tényleg semmi hátrányt nem okoz a nyelvismeret, hiszen olyan dolgot látunk, amit ismerünk és szeretünk.

Az első Disney szereplőnk Ariel volt, a kis hableány, akit kötelességét elhanyagolva inkább a felszínről és egy bajba jutott hajótöröttről álmodik. A történetben megjelent természetesen Ursula is, aki el is vette Ariel hangját, és cserébe átadta az áhított lábakat. Ezt pedig egy fantasztikus kötéltáncos produkcióval mutatták be a közönségnek, amit természetesen hatalmas tapsvihar követett.

Második kalandunk Moanához repített minket, ahol talán a legnagyobb kihívást az óceán megszemélyesítése jelentett. A kékbe öltözött jégtáncosok könnyű anyagból készült lepellel a hátuk mögött szelték a jeget, miközben tengeri állatkákkal vonultak fel a többiek és szebbnél szebb fényeket vetítettek a jégre. Moana vízbe esése volt talán a legpazarabb, ugyanis itt három kékruhás jégtáncos, elkapta a lányt és visszalökte Maui hajójára – egyszerű és nagyszerű ötlet volt ez, ami kacagtatóan melengetőre sikerült. A nagymama rájája pedig a legcsodálatosabb volt az egész előadásban.

Harmadik mesénk aranyhajról és az ő csodálatos hajáról szólt – és csakúgy, mint a filmben, itt is a serpenyővel vagdalkozó Rapunzel volt a legviccesebb és legbűbájosabb dolog. De persze a készítők itt is kitekintettek a jég világából és fantasztikus lampionokat reptettek annak érdekében, hogy igazán varázslatos világot lásson a közönség – természetesen mind imádtuk.

A másfél órás műsor két részre volt szedve, egy tíz perces szünettel megszakítva, és bár a mozikban nem szeretem az effajta szüneteket, itt nagyon szépen oldották meg a készítők, kaptunk egy mesebeli lezárás, hogy a szünet után folytatódjon az újabb mesebeli történet.

A negyedik történetünk Belle és a szörnyetegé volt, ahol Pazar módon oldották meg a készítők a kastélyos jeleneteket, miközben a jégpálya sarkán egy búra alatt ott volt egy rózsaszál, amiről szépen lassan leestek a rózsaszirmok.

Az ötödik és egyben utolsó mese a Jégvarázs volt, Elsa és Anna szívbemarkoló története kezdve Anna magányával, Olaf felbukkanásával folytatva – a kicsik ezt élvezték a leginkább –, és Hans árulásával, és a mindent elsöprő testvéri szeretettel zárva. Az egész előadás alatt pedig esett a hó, tényleg igazi havat csináltak nekünk, miközben a jég hihetetlen formáit fény segítségével keltették életre. Például mikor Elsa véletlenül eltalálja Annát, akkor egy hirtelen fénycsík cikázott végig a jégen a két táncos között, míg Anna megfagyásakor a táncos ruhája alá rejtett led fények merevíttek ki a képet, miközben a közönség lélegzetvisszafojtva várta, mi lesz Annával. Persze, mind láttuk a mesét, de ez most más és új izgalom volt.

 

Bár köztudottan nem vagyok oda a zenés produkciókért, de a Disney on Ice előadások ez alól kivételek, és bizton állíthatom, hogy amíg lesz lehetőségem eljutni egy ilyen show-ra, addig engem tankkal sem lehet majd elvonszolni onnan. Nem számít a kor, nem számít, hogy fejből tudunk mindent, és már mindent láttunk, ez a jégtánc előadás kuriózum, megismételhetetlen és fantasztikus!

Szerző

Avatar
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal: