Amikor a múltheti epizódot “viharelőtti csendként” jellemeztem, akkor még nem feltétlenül gondoltam, hogy ilyen gyorsan lecsap majd az a bizonyos vihar. Bár az új rész címe engedett bizonyos dolgokra következtetni a sztorit illetően, azért a Better Call Saul esetében nem ennyire egyszerű megjósolni az egyes felvonások történetét. A Wexler v. Goodman azonban jött, látott, és padlóra küldött mindenkit, ennek ellenére hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem élveztem minden egyes percét.

Jimmy (Bob Odenkirk) azon dolgozik, hogy Kimmel (Rhea Seehorn) megejtsék a nagy csapást a Mesa Verde ellen. Hogy ezt elérje, egyfajta kampányfilmet forgat kedvenc egyetemista stábja segítségével, illetve további bizonyítékokat keres Kevin Wachtell (Rex Linn) ellen. Kim végül az utolsó pillanatban meggondolja magát, lefújja az akciót, és inkább meggyőzi Jimmyt arról, hogy próbáljanak közös nevezőre jutni Wachtellel a legközelebbi ülésen. Mike (Jonathan Banks) szintén munkához is lát, immáron ismét Gus (Giancarlo Esposito) megbízásából, és első dolga becserkészni Lalo Salamancát (Tony Dalton). Eközben Nacho (Michael Mando) Mike-tól kér segítséget, Howardnak (Patrick Fabian) pedig váratlan vendégekkel gyűlik meg a baja.

Mielőtt a “nagyágyú” jelenetre rátérnék, kielemeznék két másik szcénát. Az első, Mike magánnyomozós akciója: mindig is imádtam az öreg tevékenykedéseit figyelni, ezúttal pedig azért volt izgalmas őt nézni, mert az izomerő helyett inkább az agymunkára épült az ügy. Ezen a ponton szeretnék mindenkit megnyugtatni, Mike Ehrmantraut aktatologatásban is jó! A második figyelemre méltó jelenet Lalo felbukkanása volt az epizód legvégén. Még mindig ámulatba ejt, milyen mesterien építik a feszültséget az alkotók, mindezt kevés szóval – komolyan mondom, tanítani kéne ezt a módszert.

És akkor persze terítékre kerülnek Kim és Jimmy jelenetei is, főleg azok, amik a Mesa Verde konferenciatermében zajlottak. A széria egyik legintenzívebb pillanatai voltak ezek, konkrétan a képernyőn keresztül is harapni lehetett a stresszt, amihez természetesen nagyban hozzájárult ismét a rendezői munka, valamint a színészi játék. Megint Rhea Seehornt emelném ki, akinek minden az arcára volt írva ezekben a percekben, és a közönség egyértelműen szimpatizálni tudott Kimmel. Itt még nincs vége, hiszen Seehorn az epizód záró szcénájában is rendkívül komplex alakítást nyújtott, mi pedig egy érzelmi csúcsponton folytatjuk a következő héten.

Lassan a végéhez közeledünk az évadnak, és úgy gondolom, a legnagyobb meglepetések és fordulatok még hátra vannak, pedig már eddig sem unatkoztunk…

Szerző

Avatar
Misplaced
Szerkesztő

Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal: