Kedves olvasóm, üdvözöllek a sci-fi nosztalgia vonaton, nyugodtan foglalj helyet, elférünk itt sokan.

Darien Lambert (Dale Midkiff) a szökevény keresési részleg kapitánya, aki rendkívül magad intelligenciával, gyors memóriával és egy igen különleges képességgel, a lassítással is rendelkezik – ennek lényege, hogy az agya képes lelassítani a bejövő képeket, hogy jobban szemügyre vehesse. Daniel a huszonkettedik században látja el rendőri feladatait, ám több szökevény is eltűnik az őrizetből, és a vizsgálatok kiderítik, hogy a fogvatartottak visszautaztak 1993-ba, a múltba. Daniel így kénytelen utánuk menni, hogy visszaküldje őket a megfelelő korba, ebben pedig segítségére van Selma (Elizabeth Alexander), a szuperszámítógép, akit Daniel édesanyjáról mintáztak és képes hozzáférni mindenféle technikai eszközhöz.

Darien a múltban – képességeinek hála – egészen könnyen boldogul a szökevények felkutatásával. Azonban sokszor segítségre van szüksége, amit Annie Knox (Mia Sara) különleges ügynöktől kap meg, aki kiköpött mása a nyomozó szerelmének, a jövőbeni Elyssának, aki a huszonkettedik század zsenije, és aki az időutazást fejlesztő tudós jobb keze.

Mostanság igencsak hiányolom az ausztrál sci-fi sorozatokat, amik a 80-as és 90-es években szó szerint elárasztották kishazánkat. Bármennyire is imádom a nagyköltségvetésű Star Trek szériákat, az alacsonyköltségvetésű sci-fik, mint a Time Trax vagy A jövőből jött lány azért hiányoznak a szívemnek, ahol pénzből ugyan volt hiány, de kreativitással és fantasztikus megoldásokkal pótolták azt. Na, a Time Trax is valami ilyesmi, bár kicsit ötvöződik az Amerikában olyan népszerű különleges képességű magányos férfi útjával, és ez a kombinációk igen kellemesre sikeredett.

A sorozat korának gyermeke, vagyis egy nagy átívelő szálon kívül inkább epizodikusan folyik a történet, egy főhősre fókuszálva, ami szó szerint végeláthatatlan problémákkal néz szembe – vagyis addig nyújtható, ameddig csak akarják a készítők –, és eközben mégis jól végzi a dolgát. Szórakoztató, izgalmas, kellően krimis és tudományos ahhoz, hogy megfeleljen egy átlagos hétköznap estéhez.

Persze a széria felett már igencsak túlhaladt az idő, és ma már nagyon sok probléma lenne a felszínesen megírt, kissé logikátlan cselekményszálas és szereplők miatt, de a 90-es években készült műveket nem lehet a mostani sorozatos aranykor mércéjével mérni. Ugyanakkor rendkívül kellemes érzés elővenni egy ilyen régen nagyon szeretett szériát, a maga biztonságos történetével, a hozzá kapcsolódó emlékekkel, amolyan időutazás egy időutazós szériával.

Persze sci-fiseknek egy kötelező darab a Time Trax, de azoknak, akik nem a zsáner rajongói, és nem kapcsolódik különösebb emlékük a sorozathoz, azoknak talán túl gyenge és gyermekded lesz majd, szóval csak óvatosan az újonc darával.

Szerző

Avatar
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal: