Gondolom, mindenki sejti, miért is íródik most ez a cikk. Kötelező otthonmaradás, minél kevesebb emberi kontaktus, vírus, stb. Egyedül vagyunk vagy maximum pár emberrel összezárva, nem tanácsos elhagyni a lakhelyünket, jelenleg még elmehetünk sétálni, ha nem találkozunk senkivel, de a legtöbb elfoglaltságunk be van zárva. Ami pedig tényleg rossz és félelmetes az egészben, hogy nem tudjuk, mikor van vége, és ettől a legtöbben szorongunk, bizonytalanul érezzük magunkat. Ezért hoztam most tíz léleksimogató filmet, amik kellemesebbé teszik az otthonmaradást, egy barátságos, otthonos, bekuckózós hangulatot árasztanak, és talán a kedvünket is fel tudják dobni egy kicsit.

10. Harry Potter 1-5

Nem véletlenül nézik annyian a HP filmeket ősszel meg karácsonykor. Igazi otthonos, bekuckózós érzésünk lesz tőle, főleg a Roxforti ebédektől és a Weasley-család végtelen vendégszeretetétől. Azért az első öt filmet tettem csak ide, mert utána nagyot ugrik a filmek hangulata, és sokkal drámaibb, feszélyezőbb, és kevésbé nyugis és kuckós. A Főnix rendje is súrolja ezt a határt, de a Black-házban eltöltött kellemes percek, valamint Harry és Sirius kapcsolata igazán megmelengeti a szívünket.

9. Életrevalók

Mi sem lehet lélekemelőbb, mint Philippe és Driss újdonsült, frissítő barátsága! Végignézzük, ahogy egy gazdag, mozgássérült, reményvesztett férfi a barátság által visszatalál az élethez, újra tud örülni, és ahogy egy egykedvű, szegényes sorsába beletörődött fiatal, kisebbségi férfi sokkal jobban értékeli az életet. Nincs benne igazi bonyodalom, feszengés, izgulás, egyszerűen csak nehezen indul a szereplők élete, de tudjuk, hogy jó lesz, és végig jó is marad. Nem akar hatalmas drámát bemutatni, Philippe elég komoly állapotát is könnyeden, barátságos empátiával, természetesen kezeli, amitől mi is otthon, biztonságban érezzük magunkat. Emellett pedig sokadjára is mindig megnevettet, a poénok stílusa nem túl sok, de mégis kihasználja az osztálybeli különbségeket anélkül, hogy átlépne egy határt.

8. Amélie csodálatos élete

Ha van olyan film, ami egyszerűen csak fura, de szép, szokatlan, de nagyon kellemes, az ez. Amélie egy igazi homo aestheticus, a szépséget, a mozgalmasságot értékeli a világban, és nagyon fogékony mindenre, ami történik vele. Apró gesztusokkal igyekszik a körülötte élők mindennapjait, de ő maga mégsem boldog. Egy napon talál a lakásában egy füzetet, amit még a régi lakó hagyott ott, és elhatározza, hogy visszajuttatja neki, de nem a legegyszerűbb módon. Elkezdi érdekelni a férfi, ezért rejtélyes üzeneteket küld neki, és apró rejtvényekkel vezeti el őt saját magához. Gondosan berendezett külső és belső helyszínek, apró életigazságok, imádni való szereplők, a kellemes bekuckózás garantált!

7. Bármi Mijazaiktól

Ha szereted az animét, ha nem, azt el kell ismerned, hogy a Mijazaki filmeknél nagyon kevés kellemesebb dolog van. Gyönyörű zene, egyszerű, paszteles grafika, visszafogott, deszaturált színek, varázslatos lények és aranyos kis történetek. Szinte bármelyik filmjét választhatjuk, ha egy kis “feelgood” hangulatra vágyunk, de ha választanom kellene, akkor talán a Totorot és a Vándorló palotát ajánlanám a mostani bekuckózáshoz. Készíts egy finom limonádét, huppanj le a kedvenc filmnézős pontodra a lakásban, és merülj el a csodásan megrajzolt tájakban és a varázslatos világokban!

6. Az élet ízei

Nem maradhat ki a bekuckózós filmek közül valami főzős, ételes dologról szóló darab. A Kaddam-család Indiából Dél-Franciaországba költözik új élet reményében. Meg is vesznek egy lepukkant régi éttermet a város zajaitól távol, hogy megismertessék a helyiekkel az indiai konyhát. Csakhogy pont szemben már van egy másik étterem, egy Michelin-csillagos, igazi francia előkelőség, és a kifinomult, tréfát nem ismerő tulajdonos, Madam Mallory. A Kaddam család legidősebb fiát, Hassant elkezdi érdekelni a helyi konyha, és igazán tehetségesnek is bizonyul, Madam Mallory pedig állást ajánl neki, ami fényes jövőhöz vezethet. Az apja persze nem örül ennek, de vajon sikerül túllépniük a duzzogáson, és kontinenseket áthidaló barátságot kötni? Gyönyörű tájak, színek, egzotikus indiai és nagyszerű francia ételek. Humoros viszonyok, romantikus szálak, szerető családok, pont ami egy ilyen jóérzésű filmhez kell.

5. A tenger dala

Egy kevésbé ismert animációs film, ami igencsak közel áll a szívemhez. Az ír-skót “selkie” legendákról szól, és egy testvérpárról, akiknek az apjuk egy ember, az anyjuk pedig egy selkie, azaz varázslatos fóka-nő. Ben nagyon haragszik néma húgára, Saoirse-ra, mert tudja, hogy az anyukája az ő születése után tűnt el. A testvérpár különböző kalandokba keveredik, és megtudják, hogy Saoirse a kiválasztott, a selkie, akinek énekelnie kell, hogy megtörje a gonosz bagoly-boszorkány átkát. A kislány azonban még soha nem szólalt meg. Csodálatos grafika, hangulatos zene, a szokásos animációkból kicsit kiemelő, mesekönyvszerű stílus, garantáltan jó kedvet csinál.

4. Julie és Julia

Mint fentebb említettem, már csak attól, hogy a főzésről szól, igazi kellemes, otthonmaradós hangulatba kerülünk. Két történet a nők szerepéről, a házasságról, a főzésről, a hírnévről, a kemény munkáról. Remekül mutatja be egymással párhuzamosan Julia Child rögös útját a konyhaművészetbeli hírnévhez, és Julie Powell egzisztenciális válságát követő kreatív proketjét, és annak nehézségeit. Amitől nagyon kedves és barátságos lesz az egész, az az üzenet, hogy bárki megvalósíthatja az álmait bármikor, akár negyvenévesen is új dologba kezdhetünk, ha komolyan gondoljuk, semmi nem állíthat meg. Nem csak a sztori és az emberi kapcsolatok teszik olyan meleggé és otthonossá, de maguk a fények, a színek, minden azon ügyeskedik, hogy kedvünk legyen felpattanni, főzni valami isteni “kényelemkaját”, lehuppanni a plédek közé a kanapéra, és mosolyogva kifelé figyelni az ablakon.

3. Idétlen időkig

A kellemes bekuckózások kötelező kelléke a kilencvenes évek-hangulat. Sz akkori filmvilág, a felvételek minősége, a fények, a divat, a zenék mind egyfajta kellemes nosztalgikus érzést keltenek bennünk. Visszarepítenek a saját életünkbe vagy akár a gyerekkorunk azon napjaiba, mikor izgatottan figyeltük a Jóbarátok eseményeit a kanapéról. Az Idétlen időkig pedig tökéletes példája az időszak bájos vígjátékainak. Az időjós Philt egy pennsylvaniai kisvárosba küldik tudósítani a mormota-napra, ahol helyi szokás, hogy február másodikán ünnepélyesen megnézik, ahogy a mormota kibújik odújából, és megjósolják, milyen hosszú lesz a tél. Főhősünket ez persze egyáltalán nem érdekli, és már alig várja, hogy otthagyhassa az egészet a fenébe, és visszatérjen az önző, felfuvalkodott, nagyvárosi hétköznapjaiba. Egy hóvihar miatt viszont maradnia kell éjszakára, reggel pedig arra ébred, hogy ugyanazt a napot éli át újra és újra.

2. Holdfény királyság

Ha kezdene gyanús lenni, akkor igen, ahogy telik az idő, szép lassan egy huszonéves nagyivá változom. Egyre fontosabb számomra az otthon, a sütés-főzés, a növények, a kézműves dolgok, és nem haragudnék, ha az életem hirtelen egy “cottagecore pinterest táblává” változna. Éppen ezért tartom olyan tökéletes választásnak A Holdfény királyságot. Egy árva cserkészfiú és egy meg nem értett kislány elhatározzák, hogy megszöknek a nagyvilágba, majd egymásba szeretnek. Hihetetlenül aranyos történet, némi rejtett drámával, igazi “feelgood” csemege. Gyönyörű példája a Wes Anderson filmeknek, cuki, pedáns, mégis rumlis babaházas belsők, tüneményes erdei, falusi külső terek, meleg színek, csipkés, galléros ruhák, szimmetrikus kameraképek és tökéletesen berendezett íróasztalok adnak igazi “rendszerezéspornó” élményt. Igazából bármelyik tipikus Wes Anderson művet elővehetjük egy ilyen estén, de a hangulathoz szerintem ez passzol a legjobban.

1. Nyúl Péter és barátai (1992)

Soha, soha semmilyen film nem fogja számomra annyira az otthont jelenteni, ahogy Beatrix Potter meséi. Ezek voltak a gyerekkorom kedvencei, és most, felnőtt fejjel is ugyanúgy tudom értékelni őket. Mint tudjátok, odavagyok a mesekönyves grafikáért, ebben pedig igazi vízfestékes-ceruzás, falubéli növényes-állatos, erdei jeleneteket láthatunk, aminél nincs is jobb lélekmelegítő az egész világon. A történetek rendkívül aranyosak, némelyikük egészen komoly a közönség korához képest, van bennük tanulság. Legszívesebben kimennék tőle az erdőbe lófrálni, vagy a hazamennék a szüleimhez kertészkedni, de a jelen helyzetre való tekintettel csak kimegyek az erkélyre, és foglalkozom a növénykéimmel.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal: