Mit kell tenned, ha nagyon látványos akciófilmet akarsz rendezni, ami képregény alapokon nyugszik, és azt akarod, hogy főhősöd keménykülsejű és érces hangú legyen? Hát felfogadod Vin Dieselt, aki tuti alapanyag a sikerre – vagy mégsem?

Ray Garrison katonaként (Vin Diesel) mindig kockázatos küldetéseken vesz részt, ám ezúttal egy olyan rosszfiú nyomába eredt, aki bosszút is állt rajta, és megölte feleségét, végül pedig Rayt is. Az RST vállalat azonban újjáélesztette Garrisont, ráadásul olyan hihetetlen erőt adva neki, amivel gyorsabban gyógyul és erősebb mindenkinél. A nanobotok, amik Garrisont hajtják, újraegyesülnek, így szó szerint pillanatok alatt felgyógyul a legdurvább golyó ütötte sebből is. Bár a katona eleinte emlékek nélkül tér magához, hamar rájön, hogy újdonsült képességével előbb azt a férfit kell megtalálnia, aki megölte feleségét, így ered a nyomába Martin Axe-nek (Toby Kebbell). Azonban az egész művelet mögött álló Dr. Emil Hartinggal (Guy Pearce) valami nagyon nincs rendben.

A film előzetesében már ellőtték az igazi nagy csavart, ami elég szomorú, mert az első egyharmadban tényleg úgy van felépítve minden, hogy ledöbbenjen a néző. Ráadásul a film misztikumának ezzel kábé annyi is, mert bár izgalmas, innentől fogva eléggé kiszámítható az egész, pontosan előre látható, hogy főhősünk milyen utat fog majd bejárni, kik segítik útját, és kik igyekeznek eltaposni.

Én kifejezetten szeretem Vin Diesel munkásságát, és a Pitch Black óta tudjuk, hogy egymaga képes elvinni egy egész filmfolyamot a hátán, ha a szereplők jól vannak megírva. A Bloodshot esetében azonban nem ez a helyzet, mert kivétel nélkül mindenki egysíkú és lapos: a kötelező nő szép és szomorú a múltja, a helyes srác egy pszichopata, a kötelező színesbőrű meg a vicces tech-zseni. Az egész film egy nagy biztonsági játék a stúdió részéről, meg sem próbálnak komolyabb színészi játékot vagy írói célokat elérni – ami valahol végtelenül szomorú.

A Bloodshot képregényeket nem olvastam, így nem sok összehasonlítási alapom van, de feltételezem, hogy a Valiant képregénykiadó legjobb eladású és hét sorozatból álló képregény-folyama közel sem ennyire lapos, kiszámítható és érdektelen, mint a belőle készült film.

Mindent összevetve azért szórakoztató a film, különösen élveztem a Budapesten látható jeleneteket, plusz az utolsó nagy összecsapást Garrison és Dalton (Sam Heughan) között. Egynek elmegy a film, de sem maradandó nyomot, sem úgy igazi izgalmat nem tudott nyújtani.

Szerző

Avatar
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal: