Az Anne of Green Gables sztorit már sokszor feldolgozták, de valahogy sosem fogott meg. A rajzfilm nem igazán tetszett, a filmsorozat pedig kifejezetten úgy van meg a fejemben, hogy nagyon fura volt a szinkronhang, és nem értettem, mi történik, bár valószínűleg csak túl fiatal voltam, és nem kötött le. Viszont most, hogy be vagyok zárva egy budapesti lakásba – bár nem panaszkodom, mert nagyon szuper, hogy van erkélyünk – előjött belőlem a cottagecore, amit valószínűleg néhány utóbbi cikkemen észrevettetek már. Ez a sorozat pedig tökéletes volt a hangulatomhoz, úgyhogy lássuk!

A történetet biztosan sokan ismeritek, Marilla (Geraldine James) és Matthew (R. H. Thomson) Cuthbert, az idős testvérpár úgy döntenek, örökbe fogadnak egy fiatal fiút, aki majd segíthet Matthewnak a földeken dolgozni. Azonban egy kis kavarodásnak köszönhetően egy vörös, szeplős, cserfes kislány érkezik. Az ifjú Anne (Amybeth McNulty) hatalmas képzelőerővel rendelkezik, és lenyűgözi a Cuthberték által megszokott táj szépsége, a korához képest pedig nagyon okos és talpraesett. Nem kevés érzelmi hullámvasutazás után úgy döntenek, mégis szeretnék, ha Anne velük maradna, és úgy élhetne, mint a többi gyerek, iskolába járna, megismerkedne a kortársaival. Egy szegény, árva kislányon azonban mindig ott lesz a bélyeg, és mindig lesznek nehézségei, ha be akar illeszkedni.

Mivel már tényleg alig emlékszem a korábbi feldolgozásokra, a könyveket pedig nem olvastam, úgyhogy ne is hasonlítsuk össze ezekkel a Netflix sorozatát, kezeljük önmagában. A történet könyvadaptáció, nem tudom, mennyire maradt hű az eredetihez, de ebben az évadban úgy éreztem, nem lehet észrevenni lyukakat, egyértelmű változtatásokat, szenzációhajhász megmozdulásokat. Eddig minden nagyon szépen felépített és kerek. A meghitt, nyugodt, bekuckózós hangulaton kívül persze akadnak nehézségek és megpróbáltatások, amikkel a szereplőinknek szembe kell nézniük.

A színészi játék nagyszerű, egyértelműen McNulty viszi a hátán az egészet, hiszen ő a főszereplő, azonban a Cuthbert testvéreket alakító színészek is nagyon odateszik magukat. James munkája nagyon közel hozza a nézőhöz Marillát és az ő gondolkodásmódját, a vívódásait, Thompson pedig zseniálisan alakítja az egyszerűnek tűnő, de annál összetettebb Matthew karakterét. Akit még kiemelnék, az a Gilbertet megformáló Lucas Jade Zumann, aki fiatal kora ellenére tökéletesen játssza a fiút, akinek túl hamar kellett felnőnie.

A felvételek egyszerűen csodásak. Gyönyörű tájakat, virágos útvonalakat, szikrázó hóval borított vidékeket láthatunk, és ahogy az álmodozó Anne rácsodálkozik ezekre, úgy veszünk észre mi is egyre több részletet, egyre több szépséget. A városi jelenetek pedig sokkal komorabbak, szürkébbek, kevesebb az élénk szín, ami látható kontrasztot állít az egyszerű, de boldog falusi élettel szemben. A ruhákon is megfigyelhetünk valami hasonlót, míg Anne egyszerű ruhái kedvesnek és barátságosnak hatnak Green Gables környezetében, addig rögtön szürke kisegérré változnak a gazdag kislányok koszorújában.

Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a sorozat szépen, fokozatosan, de egyértelműen csöpögteti a néző felé a feminizmust. nem tusom, hogy ez már kezdetektől a történet sajátossága vagy a Netflix akarta így, de néhány szereplő mellett nem mehetünk el szó nélkül. Akárhányszor Anne nehézségbe ütközik, valami olyasmibe fog, amit a kor szelleme nem tart helyénvalónak lányok számára, Marilla pedig a visszafogott, erkölcsös nő látszata mögött egy igazi lázadó. Hangot ad nem tetszésének, mikor lealacsonyítják a nőket, és kiáll saját maga mellett, amiért sosem ment férjhez. Josephine Barry (Deborah Grover) egy igazi független női ikon, Rachel Lynde (Corrine Koslo) pedig amellett, hogy tíz gyermekével “teljesítette asszonyi kötelességét”, szókimondó, határozott, makacs, de nyitott az újfajta szemléletekre.

Különösen ezekben a nehéz időkben mindannyiunknak jól esik egy kis kellemes, megnyugtató történet a múltból, amit szívesen néznénk egy bögre forró itallal a kezünkben a kanapéra kuporodva. Abszolút megkaptam tőle azt a jó kis cottagecore érzést, amit kerestem, és nagyon várom, hogy nekiálljak a következő évadoknak. Akinek szüksége van egy kis lélekmelegítésre, annak bátran tudom ajánlani.

 

 

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal: