Ha egy sorozatban feltűnik Jenji Kohan neve, én abszolút vevő vagyok rá, még akkor is, ha a téma, ami köré az egész épül nem is annyira érdekes számomra. Ilyen volt a Nancy ül a fűben, aminek alapötlete nem igazán fogott meg, de a megvalósítás rendesen leláncolt a széria mellé.

Nancy Botwin (Mary-Louise Parker) a kertvárosi anyukák mintapéldánya egy boldog és jól kereső férjjel, és két tinédzser gyerekkel. Azonban a férje váratlanul szívrohamot kap a reggeli futása közben így Nancynek kell a család fenntartójává válni, azonban ő az anyaságon kívül nem ért semmihez, így drogdílernek áll a kertvárosban. Vagyis a túlhajszolt, saját és mások irreális elvárásaival küzdő anyukáknak árul füvet. Nancy pedig annyira jó lesz új „szakmájában”, hogy még a városi tanácsnok, Doug (Kevin Nealon) is tőle vásárolja az árut. Azonban Nancynek meg kell küzdenie saját démonaival, a többi dílerrel, és persze a droggyűlölő legjobb barátnővel, Celiával (Elizabeth Perkins).

A sorozat egy meglehetősen egyszerű alappal indul, azonban a végletekig szürreális és tabu-bontogató stílusa miatt közel sem nevezhető egyszerűnek. Kohan fogott egy gyakorlatilag mindennapi élethelyzetet és annyira kicsavarta, hogy megmutassa vele a társadalom ítélkező magatartását, miközben erős feketehumorral mégis elveszi ennek az élét. A Nancy ül a fűben – annyira tetszik ez a cím, nem is értem utána miért lett simán Spangli – bepillantást enged a színfalak mögé, és lerántja a leplet a tökéletességről, hiszen valójában senki sem tökéletes, mindenkinek vannak gondjai, démonai és problémái.

Az Showtime-on sugárzott széria a fekete komédián keresztül mutat görbe tükröt egy álszent kérdésben egy problémákkal küzdő amerikai társadalomban, és az egészet egy női szemszögből teszi. Nancy végig megmarad nőnek lenni, megtartja nőies jellemvonásait, egy olyan világban, ahol szinte csak a férfiak érvényesülhetnek.

A széria első öt évada szó szerint maga a tökély, azonban ahogy minden széria, sajnos ez is kezdett lassan kifutni, és a komolyabb maffiózós téma környékén mind Nancy, mind az egész történetszál kezdett megrepedezni és végül teljesen elszakadt. De minden probléma ellenére, a Nancy ül a fűben egy mestermű, egy női kiáltvány, ami minden és mindenki elé görbe tükröt állít, nem számít a vallás, a rassz, a társadalmi hovatartozás vagy a nemzetiség.

Jenji Kohan karrierje igazán ezzel a szériával indult be – korábban dolgozott a Jóbarátokon, a Szívek szállodáján, valamint a Will és Grace-en is –, és ezután következett a Narancs az új fekete. Kohan neve egyenlő a minőséggel, a humorral és egy kicsit a pofátlansággal is – ő az az alkotó, akire szükségünk van, de akit nem érdemlünk meg!

Szerző

Avatar
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal: