Tényleg a rabja lettem ennek a témakörnek, de egyszerűen túl szórakoztató ahhoz lemondjak róla. Az isekaiban már lehet külön altipus van erre, hogy a főhős/nő gonoszként születik újjá és úgy próbál meg életben maradni hogy mindenkit leigáz/vagy jóvá válik. Szerencsére az utóbbi példa a gyakoribb (és a viccesebb is), a Miss not-so sidekick pedig még egy érdekes csavarral szolgál.

A főhősnőnk Latte – kinek korábbi életében Hyejung volt a neve –  ugyanis most szintén egy regény gonoszaként tér magához – csak éppen egy igazi béna kishalként a nagyvadhoz képest. Latte ugyanis egy kisebb, igazán felejthető mellékszereplő az eredeti alkotásban, itt azonban már más lesz! Ugyanis Latte, hogy mentse az irháját kimondottan találékony; regényt ir, amivel meggazdagszik, behozza ebbe a világba az általa annyira imádott popcorn-t és nem utolsó sorban a főhősnő, Ibelin barátnője lesz.

Ezzel teret engedve magának, hogy megismerje a három vezérhímet, akik a hölgyért küzdenek. Porszem a gépbe akkor kerül, amikor az egyiküknek – nagymágus Arwinnak – sokkal inkább a vicces, kiszámíthatatlan, emiatt sokkal érdekesebb Latte kelti fel az érdeklődését. Vajon hogyan fog erre reagálni a főhősnő és a főgonosz? Vajon Latte és Ibelin barátsága kiálja az elöttük álló próbákat?

Szerencsénkre mindenre megkapjuk a választ idővel, a fordítócsapat serény, alapanyag pedig van bőven. Az alkotók válogatott trollkodásai, kikacsintgatásai a különféle médiumok irányába pedig kimondottan szórakoztató, legyen szó akár csak egy meme paródiáról vagy egy ismert rajzolási stílus “behozatala”. A legviccesebbek a Latte és Arwin közötti interakciók, ugyanis a mágus srác nem rest minden mondatával szívni a kedves hölgy vérét, aki emiatt vagy tombol vagy hasonló szarkazmussal vág vissza neki. 

Ha pediglen átevezünk a karakterek vizére, meg kell mondjam a felhozatal érdekesen kettős: vannak azok, akik nem nagyon változnak meg az eredeti regényhez képest (herceg, Lady Peridot) – de persze ők nem is interaktálnak annyit Latte-val -, és vannak azok, akik totál kifordulnak önmagukból; legyen szó Arwin-ról, vagy a fujoshivá lett Roselia hercegnőről, és természetesen Ibelin is tartogat némi meglepetést a tarsolyában.

A regényben lévő eredeti románcnál pedig Latte nem véletlenül mondja a haletető hasonlatot. Ibelin ugyanis jó tulaj módjára eteti a halakat, de nem tud dönteni a gyönyörű felhozatalból és így csak dróton rángatja a  három jómadarat. Az pedig szintén nem véletlen, hogy Arwin az első, aki a trióból észbe kap; neki – finoman szólva is – egyedi a modora és a ízlése is, igy nem fog egy gyönyörű, tehetséges, ámde “unalmas” lányért koslatni, amikor van egy olyan, aki belelát és kiszámithatatlansával képes újra és újra elámitani.

Persze a két másik hím és maga Ibelin is sajnos okkal olyan, amilyen; ilyennek lettek megalkotva az író által; abban a világban lehet hogy tökéletesek, de amint szembekerülnek a valósággal, azt nem képesek befogadni. Kenneth – a kettes számú halacska – még egy menthető eset hála annak, hogy sokat interaktált hiperaktiv hősnőnkkel, de a maradék meg teljesen más könyvgerinc.

A rajzolási stílus elsőre lehet kissé furcsa, nekem is inkább elsőre a régebbi (70-es de inkább 80-as) évek rajzolása ugrott be néhány fejezetben. De mivel a kedves alkotók vicces kedvű trollok, igy néha kapunk nyugati képregényt is vagy akár egy jojo pillanatot is. A lényeg, hogy olvasó lássa, értse egy jót derüljön rajta. 

Itt is csak várni tudom a folytatást, szerencsére az áramlás folyamatos és vagy a Cheating men vagy a Beware of the Villainessből jön ki új fejezet, vagy a Hamefurából egy újabb rész. Egyszóval, olvasásra/nézésre fel!

Szerző

Hanama
Hanama
Alapító és szerkesztő

Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal: