A sorozat a második évadra szedte össze magát és alakította ki saját stílusát, de igazán csak a harmadik évaddal indult be, ekkortól már élesen elkülönül a Kirk-érától és maga hozza meg döntéseit.

Az Enterprise főorvasa, Dr. Beverly Crusher (Gates McFadden) visszatért posztjára, ám azonnal munkához is kellett látnia, mert idegenek rabolják el a legénység tagjait, köztük a kapitányt (Patrick Stewart) is. A kimerítő események után Picard nagy nehezen szabadságot vesz ki – gyakorlatilag Deanna Troi (Marina Sirtis) tanácsadó ráparancsolt –, ám a kapitány érdekesen képzeli el a pihenés fogalmát. Eközben Data (Brent Spiner) továbbra is az emberi viselkedést tanulmányozza, olykor igen vicces sikerrel, de olykor nagyon szomorú eredménnyel: Data a pozitron agya tanulmányozása közben megalkotja lányát, Lalt (Hallie Todd).

Az évad elsőként a széria történetében egy cliffhangerrel ért véget, méghozzá egy brutálissal. Az Enterprise egy olyan ellenséggel találja szembe magát, amihez nem érhet fel, és ami galaxis szerte elkezdte pusztítani a lakott világokat.

Ebben az évadban már sokkal jobban odafigyeltek a készítők az átívelő szálakra, persze még mindig nem volt szokás az adott korban, hogy évadokra előre tervezzenek, és itt-ott elejtsenek egy kis információmorzsát, de egy egyenes iránymutatás vehető észre, ami nemcsak a széria sikerét hozza, hanem vele együtt számos új spin-off szériát is teremt.

A sorozat új vendégszereplővel is bővült, méghozzá Reginald Barclay hadnagy (Dwight Schultz) személyében, aki zseniális mérnökként csatlakozik a legénységhez, ám lehetetlen természete és állandó konstans félelme miatt megnehezíti mindenki munkáját. Ameddig a legénység rá nem ébred, hogy ezek miatt olyan kiváló tiszt Barclay, és bizony okkal került fel a Csillagflotta zászlós hajójára.

Deanna édesanyja, Lwaxana Troi (Majel Barrett) is visszatér az Enterprise fedélzetére, és állítom, hogy az ő megjelenése minden alkalommal egy üde folt a sorozatban.

Ráadásul a sorozat alkotói egy igen merész gondolattal álltak elő és a Narenda 3 klingon őrhelynél történt mészárlásnak adtak egy igen frappáns és merész csavart, ezzel pedig egy teljesen új ok-okozati összefüggést hozva létre a jövőben – és igen, itt Selára gondolok!

A Borg megjelenése pedig szó szerint félelmetesre sikeredett: egy olyan ellenség, ami nem ismer kegyelmet, és amit nem állít meg semmi. Bár látszik, hogy a Star Trek alkotói a premier után több helyen is finomítottak a Borg mitológiáján (különösen a könyvekben), de a fő irányvonalat itt vázolták fel, és ez elég volt ahhoz, hogy több mint egy évtizedig a Borg legyen a Föderáció nemezise.

Szerző

Avatar
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal: