A 90-es években nagyon menőnek számítottak a karibi/tengerparti/egzotikus helyszíneken játszódó sorozatok, amik rendre egy kaptafára készültek – és igen rövid életűek voltak –, de mégis volt bennük valami báj. Valami hasonlót éreztem végig az Almost Paradise első évada alatt, egy kellemes nosztalgikus képsorokat a huszonegyedik század elvárásaival.

Alex Walker (Christian Kane) a DEA drogcsoport korábbi tagja karrierje kezdetén beleszeretett egy bájos tengerparti kisvárosba, Cebu szigetén. Alex eladta mindenét, hogy visszavonultan élhessen és egy kis szuvenír boltot üzemeltessen a tengerparton, azonban az évtizedek nyomot hagytak Cebu-n, ami mára egy hatalmas turisztikai központ lett. Alex bár igyekszik távol tartania magát mindenfajta izgalomtól – orvosi előírás – de a baj valahogy mindig megtalálja őt, vagy egy kisfiú, vagy pedig a helyi rendőri erő két nyomozójának képében.

Kai Mendoza (Samantha Richelle) ugyan az elején nem kedveli Alexet, de látván, hogy a férfinak minden nyafogása mellett helyén van a szíve, hajlandó elviselni annak érdekében, hogy elfogják a rosszfiúkat, míg Ernesto Alamares (Arthur Acuña) az a fajta idősebb zsaru, aki kiszimatolja a jó ügyeket, miközben segítő jobbot és támogatást nyújt mindenkinek – meg persze ő az egyetlen, aki igazán tud csajozni. A rosszfiúk pedig cselesek, és igyekeznek kihasználni a Fülöp-szigetek adta csodálatos környezetet és a helyiek vendégszeretetét.

Az Almost Paradise nem árul zsákbamacskát, ez egy kellemes nyomozós sorozat, csodaszép környezetben – ez az első sorozat, amit teljes egészében a Fülöp-szigeteken forgattak –, szerethető karakterekkel, ügyes megoldásokkal, és Dean Devlin sorozatkészítőre jellemző mérsékelt és átgondolt erőszak alkalmazásával.

Nyílt titok, hogy Devlin és Kane párosát nagyra értékelem és szeretem, így borítékolható volt, hogy újabb közös produkciójukra vevő leszek – imádtam a Könyvtárosokat és a Lépéselőnyben bűnözőit is. Az Almost Paradise pedig egy újabb bizonyíték arra, hogy lehet és kell is minőségi és szerethető szériákat gyártani, ami valamennyire biztonsági játékot játszanak, ugyanakkor egyáltalán nem véresek vagy túlzóan erőszakosak – nekem kifejezetten tetszik, hogy nem kell folyton röpködő golyókat meg vért látnom ahhoz, hogy kellően komolynak éljem meg az adott szituációt.

Külön öröm a szériában, hogy Kane ezúttal is hozza azt a számtalan akcentust és figurát, amit játszani képes, miközben továbbra is maga végzi a kaszkadőri feladatokat.

Az Almost Paradise első évada összesen tíz epizód, de mégis hamar belopta magát a szívembe és alig várom a folytatását!

Szerző

Avatar
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal: