A negyedik évadra már egyre több epizódon érhető tetten a hosszú távú gondolkodás az írók részéről, vagyis előre építkezve, több epizódon keresztül követhetünk végig egy eseményt vagy egy személyes problémát.

Picard kapitány (Patrick Stewart) a Borg fogságába esett és a félig élő, félig gépekből álló faj hihetetlen pusztításba kezdett a galaxisban. A Föderációs flotta ugyan mindent megtett annak érdekében, hogy megállítsa a Borg Kockákból álló hajóhadat, de a Wolf 359-nél történt csata valójában mészárlásként kerül be a történelemkönyvekbe. Ugyan az Enterprise legénységének sikerül kiszabadítania a kapitányt, és még vissza is tudják őt alakítani a Borg implantátumokat kivéve, de Jean-Lucben mély sebet ejtett az incidens. A kapitány végül Deanna Troi (Marina Sirtis ) tanácsadó javaslatára hazalátogat a Földre testvéréhez, ám korántsem úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt ő remélte.

Worf (Michael Dorn) eközben igyekszik helyreállítani családja becsületét, és fényt deríteni a Duras család romulán kapcsolataira, ám ehhez barátokra van szüksége a nagytanácsban. Ráadásul tudta nélkül fai született, akire most már nagyobb figyelmet kell fordítania, és így a becsületének helyreállítása még nagyobb hangsúlyt kapott.

Annak ellenére, hogy ebben az évadban a Borggal nyitottunk, mégis inkább amolyan családi évadnak lehet tekinteni a mostani részeket. A készítők ezúttal nagyobb bepillantást engedtek szereplőink magánéletébe, problémáiba és kérdéseibe. Megismerhetjük Picard kapitány testvérét és otthonát, a Klingon Birodalom belügyeibe, és ezzel Worf magánéletébe is nagyobb rálátást kapunk, Megtudunk pár érdekességet Tasháról (Denise Crosby), és még Data (Brent Spiner) családi kapcsolataiba is bepillantást nyerhetünk.

Kicsit azért morcos vagyok, mert közel sem foglalkoztak az évad alatt annyit Picard belső vívódásaival, mint kellett volna, sőt, konkrétan egy epizód alatt elintéztek egy akkora traumát, amit még nem látott a Star Trek univerzum. Ugyanakkor ezért is örülök a Picard sorozatnak, mivel ott valóban vették a fáradságot és megmutatták, milyen mélyen gyökeredző félelem és tehetetlenség lakozik a kapitányban, ha a kollektíva vagy Locutus előkerül.

Ugyanakkor Worf családi szálát indokolatlanul túlerőltették. Imádom a klingonokat, szó szerint ők a kedvenceim, de Worfnál karótnyeltebb, unalmasabb és haszontalanabb klingon szerintem nincs az Alfa kvadránsban. És ez sajnos rányomja a bélyegét az összes klingon történetszálra, attól már nem is beszélve, hoyg az igazán izgalmas klingonnal K’Ehleyrral (Suzie Plakson) meg alig foglalkozunk.

Bár a negyedik évad közel sem volt hibátlan, itt is akadtak fillerek, túlzások, erőltetett szálak és fanservice, azért ez már az az igazi, keményvonalas Star Trek, amit mind imádunk, és amit mind nézni akarunk most is, és a jövőben is.

Szerző

Avatar
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal: