Meg kell hagyni, mióta Netflixem van, elég nehéz mást néznem a streaming csatorna kínálatán kívül, és a Warrior Nun is pont ezért került be a látóterembe, azonban az előzetes hangulata és zenéje után, nem volt kérdés, hogy nekem ezt látnom kell.

Ava (Alba Baptista) csak egy átlagos tini lány szeretne lenni, aki bulizik a barátaival, élezi az életet, finomakat eszik és csókolózik a neki tetsző fiúval. Azonban Ava közel sem egy átlagos lány, akit egy baleset gúzsba kötött, és akit tudta és beleegyezése nélkül választottak meg egy csapat harcos élére, hogy vezesse őket egy olyan csatában, ami ezer éve zajlik, és ami csak korai halált hozott magával.

Eközben az ismert tudós, Jillian Salvius (Thekla Reuten) olyan eszközt mutat be a világnak, ami fenekestül felforgathatja azt, miközben olyan erők gyűlnek csatasorba, amik nemcsak a harcos apácák, hanem az egész emberiség életének véget vethet.

A sorozat Benn Dunn Warrior Nun Areala képregényén alapszik, ami 1994-ben jelent meg, majd számos kisebb történet követte, amik tovább tágították az egyház, az apácák, és a természetfeletti lények csatáját. Ugyan a képregényt nem olvastam, de a széria megtekintése után erősen elgondolkoztam rajta, hogy talán itt az ideje kicsit kitekinteni a Marvel-DC-Dark Horse trión túl.

A mindösszesen tíz epizódos első évad kissé felemásra sikeredett, de ezt azt hiszem egy európában, európai színészekkel készített szériának, ami akár az amerikai társaival is vetekedhet, nem kell felróni – sokat kell még tanulnia Európának a történet mesélésről, de a Warrior Nun a bizonyíték, hogy jó az irány.

A széria egy igen erős kezdéssel indít, és egy rendkívül egyedi atmoszférát teremt, amit nagyon szépen végig visz a teljes évadon, bár az évad közepe egy picit leülepszik, de a fináléra bizony rendesen felgyorsulnak az események. Bár a sorozat soundtrackját nem volt a legegyszerűbb fellelni, melegen ajánlom mindenkinek, akit beszippantott a széria, mert a sorozatban halható spanyol zenék igen meghatározók atmoszférájának megteremtésében.

Alba Baptista az első perctől fogva uralta a képernyőt, annak ellenére, hogy sok esetben csupán a gondolatait halottuk, mégis betöltötte a rendelkezésére álló teret, és szó szerint képtelenség volt, nem rá figyelni. A casting kiváló színészeket választott minden szerepre, az apácákat egyszerre lehetett szeretni és gyűlölni is, miközben végig azt érezte a néző, hogy itt még bőven van anyag, van mit elmesélni.

A sorozat végig egy nagyon erős feminim-badass vonalat követ, vagyis attól, hogy nő vagy és apáca, lehetsz igazi harcos, egy olyan világban és korban is, ahol a férfiak semmibe veszik a nőket.

Szerző

Avatar
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal: