Szerintem igen nehéz olyan embert találni a Föld nevű bolygón, aki nem látta Az ötödik elem című filmet, és annak ellenére, hogy az emberek nagy része bármikor idéz a filmből, mégis időről-időre előveszik, nos, mert jó, mert klasszikus, és mert minden benne van, amit szeretni lehet.

Minden ötödik évezredben a gonosz eljön, hogy megsemmisítsen minden életet az univerzumban, ám akad egy fegyver, ami ezt az erőt megállíthatja. Ennek titkát a Földön őrzik, ám a fegyverhez szükséges köveket a mondoshawanok faja elviszi magával az első világháború idején és elrejti őket, ám a titok a mai napig életben tart egy hitvallást és vele együtt egy papi rendet is. A 23. században a gonosz ismét felbukkan, és a mondoshawanok megjelennek a Föld határában, hogy beteljesítsék a jóslatot és megmentsék az ismert univerzumot, de egy korrupt cégvezér, Zorg (Gary Oldman) zsoldosai megsemmisítik a hajót, és vele együtt a reményt is – vagy mégsem.

A roncsok között akad egy túlélő, vagyis egy maradvány, aminek köszönhetően a tudósok létrehoznak egy személyt, Leeloo-t (Milla Jovovich), aki az ősi nyelvet beszéli, és akinek egyetlen célja, hogy megtalálja Vito Cornelius atyát és köveket, amiket a mondoshawanok  bölcsen egy olyan személyre bíztak, akiben feltétel nélkül megbíznak. Leeloo belebotlik egy taxisba, Korben Dallasba (Bruce Willis), aki bár nem akar részt venni ebben a hatalmas világmegmentő kalandban, de végül rákényszerül, és a lánnyal közösen elindulnak egy távoli bolygó luxushajójára, hogy onnan visszatérve megmenthessék a világot.

Azon szerencsések közé tartozom, akik moziban, premieren láthatták a filmet, a mára már megszűnt Kőbányai Moziban. És ugyan a premier több mint húsz éve volt – igen, ezt leírnom is fájt – a film azóta sem szűnt meg kedvencnek, geek ikonnak és kultikus műnek lenni. Luc Besson egy nagyon jó hangulatú, vicces és pergős, ugyanakkor mondanivalóval rendelkező mozit rakott össze, és ez ma is megállja a helyét – érdekesség, hogy Besson legújabb sci-fije, a Valerian és az ezer bolygó városa már a közelébe sem jár Az ötödik elemnek.

De mi a kulcs, mi az az apró részlet, ami miatt az 1997-es darab ma is üt, de a 2017-es nem? Talán a cél, amit el akart érni, a szórakoztatás maga. Az ötödik elem maga a színtiszta szórakozás, jól átszőtt sci-fis elemekkel, amit olyan szintű humorral toltak meg, ami már-már paródiákra jellemző, míg a Valerian és az ezer bolygó városa egy digitális sokk, egy látványvilág, ami bár tartalmazza az előbb felsoroltakat, az egészet háttérbe szorítja a digitális technika minden szintű arcunkba tolása.

Milla Jovovich kiváló választás volt Leeloo szerepére, és nem csak mert szép, hanem mert elsőrangú színésznő, aki már itt megmutatta tehetségét, és ezt tovább fokozta a két évvel később bemutatott Jeanne d’Arc – Az Orléans-i szűzben, mait szintén Besson rendezett. Bruce Willis, nos, ő meg Bruce Willis, egy túlfizetett karakterszínész, de remekül hozza, amit megszoktunk tőle: a kemény és furfangos férfit, akinek helyén a szíve. Emellett pedig remekül asszisztál Millának a komolyabb jelenetekben. A gonosz, nos, róla nem sokat tudunk, de emberi kontaktjáról annál többet, a megalomániás és hataloméhes Jean-Baptiste-Emmanuel Zorg, akit Gary Oldman alakít, és egyszerűen lehengerlő minden jelenetben – nem mintha lenne bármilyen panasz Oldman bármelyik munkájára.

Mi sem bizonyítja jobban, hogy egy film, egy történet mennyire a szívünkhöz nőtt, minthogy úton útfélen belebotlunk a belőle kiragadott gifekbe és mémekbe. Az ötödik elem így jó ahogy van, egy rendkívül szórakoztató akciófilm, ügyes sci-fis elemekkel, fantasztikus humorral, és zseniális castinggal!

Szerző

Avatar
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal: