Elég kevés animációs sorozatot nézek, de igyekszem tágítani a látottak körét – így esett a választás Genndy Tartakovsky művére, a négy plusz egy évados Szamuráj Jackre, és bár tudom, hogy sokak számár igazi kultusz szériáról van szó, sajnos benne sok kétséget hagyott.

Egy mértéktelen és elpusztíthatatlan gonosz erő vette célba a Földet, Aku, akit egy bátor vezető legyőzött, ám az visszatért a mélységből és elodázta a királyságot és tönkretett minden jót, amit az emberek felépítettek. A király fia azonban bejárta a világot, hogy minden harcművészetet megtanuljon, és az apja kardjával, amit az Istenektől kapott, legyőzze Akut. Ám a gonosz egy ravasz fondorlattal egy időgépbe csalta hősünket, akit több száz évvel előrerepített az időben, ahol már mindenen maga Aku uralkodik. Hősünk a jövőben először nehezen boldogul, ám látván a sok szenvedést, amit Aku okoz, és az ez ellene való küzdelme során egyre jobban elboldogul az ismeretlen Földön, annak új, és az univerzum minden tájáról érkező lakóival, ráadásul egy cél lebeg a szeme előtt: visszamenni a múltba és legyőzni Akut.

Tudom, hogy a Szamuráj Jack nem felnőtteknek készült, hanem gyerekeknek, de sajnos így sem tudok elmenni a sok ostobaság mellett, amit láttam. Elsőnek is, főhősünknek nincs neve, az első epizódban a jövőbe érkezvén kap nevet, vagyis az ottani srácok szleng kifejezését a Jacket használja névként, ami elsőnek jópofának tűnik, de ez szimplán írói hanyagság, aztán kudarc, mivel öt évad alatt soha, még csak hozzá sem nyúlnak a nevéhez.

A másik igazi fő gondom a történettel, hogy bődületesen szexista, de olyan iszonyú zavaró módon, hogy az döbbenet. Most komolyan, legalább az anyjának lehetne neve, vagy legalább néha, az ellenség lehetne nő, vagy egy csoport segítségre váró idegen között felbukkanhatna nő, aki meg is szólal. Igen, az ötödik évadban valóban látunk néhányat, ugyan, mint legfőbb ellenségek, de lássuk be, ők sem nőként viselkednek, csak nőknek rajzolták meg őket, azért, hogy romantikus szálat dobjanak be a széria végére. De hogy legyen hab a tortán, érdekes, hogy a kedvenc skótunk csak a lányai öltözködésére tud beszólni, nem amiatt, hogy az nem páncél, hanem, hogy zavaróan nagy a dekoltázsa – ezt pedig kifejezetten kikérem magamnak.

Én tényleg szeretem Tartakovsky munkáit, jót szoktam rajtuk szórakozni, de borzasztóan negatívnak tartom, hogy egy alkotó, aki kifejezetten gyerekeknek készít meséket, ennyire szexista módon közelítse meg mindegyiket. Nagyon-nagyon lassan haladtam a szériával, mert két epizód után általában csak felhúzott, annak ellenére, hogy amúgy igazán szórakoztató mese is lehetne belőle.

Jack jellemfejlődése, hát az két évadig nem nagyon van, és rendre beleesik Aku csapdáiba és átveréseibe, és bár levon ezekből tanulságot, minden egyes epizóddal kezdődik előröl az egész – mígnem valaki szólt Tartakovskynak, hogy amúgy ez már nevetséges, és akkor hirtelen Jack nagyon penge lett.

Összességében ez egy szórakoztató sorozat, amolyan háttérben elmegy kategória, de közel sem az az agyon hype-olt agyon dicsért történet, amit mindenhonnan hallok. Ez egy jópofa, bugyuta animációs sorozat, ami igazán jó és kiemelkedő is lehetett volna, de inkább megmaradt egy nagyon egyszerű szinten, ami azért szomorú, mert attól, mert gyerekeknek készül, nem kell a gyerekeket hülyének nézni.

És egy pici spoiler így a végére:

Ashi, mivel Aku erejével rendelkezik, képes volt időkaput nyitni, visszavinni Jacket a múltba, hogy legyőzze Akut, majd megszűnt létezni, hiszen ha a múltban nincs Aku, akkor a jövőben ő nem születik meg, de akkor nem is mehetett volna vissza a múltba Jack, hiszen nincs ki időkaput nyisson – időutazás alapfokon, de úgy tűnik inkább megölnek a sorozatban egy nőt, minthogy utánanézzenek bárminek is!

Szerző

Avatar
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal: