Azon kevesek közé tartozom a szerkesztőségben, akik nem olvasták A Vízió kötetet, így szó szerint nem volt semmi prekoncepcióm a sorozattal kapcsolatban, persze azon túl, hogy tudtam imádni fogom, és hogy megszakad majd a szívem.

Wanda Maximoff (Elizabeth Olsen) és Vízió (Paul Bettany) egy csendes kisvárosba, Westview-ba költözik, hogy ott végre saját életüket éljék, távol a nagyvilág felfordulásától, és ugyan titkolják szuperhős kilétüket, mégis kezdik megtalálni boldogságukat és nyugalmukat. Azonban valami nagyon nincs rendben a városkában, ráadásul egy kotnyeles szomszéd, Agnes (Kathryn Hahn) is folyton betoppan, miközben Wanda és Vízió is szokatlan átalakuláson megy keresztül. És ha mindez nem lenne elég, a külvilág is újabb fenyegetést jelent a családra.

Az igen kurta sorozat-bemutatómnak egy nagyon fontos oka van: ezután minden, de szó szerint minden igazi spoilernek minősül, és higgyétek el, ennél a sorozatnál a legkisebb spoiler is igazi bűntény. Egyszerűen annyira jól van adagolva az információ, annyira fontos, hogy a megfelelő sorrendben és időben lássuk a fontos jeleneteket és tudjuk meg az információkat, hogy igazi vétek, és élményrombolás, ha nem tartjuk be a készítők által ránk rótt sorrendet.

Én tényleg nagy rajongója vagyok a Marvel filmeknek és sorozatoknak, de azért szeretem megmondani, ha valamelyikkel elégedetlen vagyok (helló Daredevil és Luke Cage), de akármennyire is figyeltem minden részletre, akármennyire is elfogulatlanul szemléltem a sorozat egészét, a WandaVisionról kizárólag szuperlatívuszokban tudok beszélni.

És hogy miért is annyira nagyszerű ez a széria? Mert őszinte, kíméletlenül őszinte, legyen szó szerelemről, veszteségről, félelemről vagy depresszióról. Egyszerűen az alkotók fogtak minden lényegi dolgot az életben, kifestették nekünk színesre, hogy aztán jól szíven szúrjanak minden mögöttes tartalommal és fájdalommal. Én tényleg nem vagyok egy bőgős fajta, de minden epizódnál nagyon-nagyon nagy erőre volt szükségem, hogy ne pityeredjek el.

Elizabeth Olsen és Paul Bettany között tényleg remek a kémia, annak ellenére, hogy ugye a Víziót alakító Bettanynek gyakorlatilag egy mesterséges intelligenciát kell játszania, akinek nincsenek érzelmei, de képes megtanulni azokat, mint az empátia vagy a dedukció.

Külön öröm volt látni számos szeretett szitkom visszaköszönését a történetben – nekem például a Már megint Malcolm volt benne a kedvencem, de gyanítom, hogy minden rajongónak más happolta el a szívét. Ráadásul ezek a szitkomok pont azok a fajták, amik a viccek és a nevetés mögött nagyon fontos témákkal foglalkoznak.

A digitális munka meg egyenesen lélegzetelállító a filmben, ahogy minden átalakul, megelevenedik vagy éppen feléled – utóbbi esetében vagy egy tucatszor visszapörgettem a lejátszót, hogy biztosan ne maradjak le semmiről.

Megannyi Marvel filmmel, sorozattal, játékkal és képregénnyel a hátam mögött állítom, hogy a WandaVision a Marvel eddigi legjobb tartalma!

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal: