Azt hiszem, már minden olvasó tudhatja, hogy egész szerkesztőségünk Neil Gaiman rajongó, és ha tehetjük, mindig vissza-visszatérünk egy –egy ikonikus Gaiman történethez. Szerencsére ez a Farkasok a falban című (horror) mesekönyvvel a legegyszerűbb, mivel összesen 56 oldalas, illusztrált, és benne van az író teljese esszenciája.
Lucy biztos benne, hogy farkasok élnek a házuk falában, és ahogy mindenki mondja: ha a farkasok egyszer kijönnek a falból, akkor vége. A családja azonban nem hisz neki… amíg egy nap a farkasok tényleg ki nem jönnek a falból.
Lucy és családja kalandja a farkasokkal tipikusan olyan hétköznapi elvarázsolt élmény, mint gyakorlatilag bármi Gaimantől: ijesztő, cuki, váratlan, és valami egészen elképesztően egyedi. Ezt az élményt tovább fokozza Dave McKean fantasztikus rajztechnikája, ami ugyan a Coraline-t idézi, mégis teljesen önálló stílus.
Igazi esti mesés történet a Farkasok a falban, annak ellenére, hogy egy picit ijesztő is, de mégis ott van benne az a megnyugtatóan ismerős világ és küzdelem, ami azt mutatja be, hogy igenis mindig rendelkezésre áll egy erő, hogy helyrehozzuk a dolgokat: mi magunk!
A történet igen egyszerű, de a megvalósítása, a szavak használata, az események egymás utánisága az, ami igazán különlegessé teszi az egészet. Ehhez persze a magyar fordító, Pék Zoltán is kellett, aki nagyon ügyesen, finoman és sejtelmesen ültette át az angol mesekönyvet magyarra, és ezzel megannyi kisgyermeknek adott egy fantasztikusan rémisztően hétköznapi történetet.
Szerző
