Vannak azok a sorozatok, amiket pusztán azért néztünk fiatalabb korunkban, mert az ment a tévében, internet még csak hírből sem létezett, a kábeltévé/műholdas tévé meg bár nyújtott minőségi szórakoztatás, az előfizetésről akkoriban még nem mi döntöttünk. Na, a Sentinel pont egy ilyen sorozat, ami jópofa is meg klisés is, de azért minden héten ott ültünk a tévé előtt, hogy láthassuk a legújabb epizódot.

Jim Ellison (Richard Burgi) kommandósként több mint másfél évet töltött a perui dzsungelben egyedül, miután csapatát egy katonai akció során elvesztette. Jim a túlélése érdekében tökélyre fejlesztette érzékszerveit: messzebb lát bárkinél, az átlagember számára nem hallható hangtartományban is hall, szaglása és ízlelése is kifinomultabbá vált a dzsungelben eltöltött hónapok alatt. Hazatérése után a cascade-i rendőrségen helyezkedett el, ám egy kórházi látogatása során megismerkedik Blair Sandburg (Garett Maggart) antropológussal, aki a helyi egyetem kutatója, és témája az őrszemek, vagyis a különleges képességekkel rendelkezők kutatása.

Jim ugyan titokban tarja különleges képességét, de a kapitányának, Simon Banks-nek (Bruce A. Young) beszámol róla, aki különleges rendőrségi megfigyelői státuszt ad Blairnek, annak érdekében, hogy a kutató segítse Jim nyomozói munkáját – a páros pedig esetről esetre egyre hatékonyabban működik együtt.

Most ne menjünk bele abba az egyszerű ám máig élő tévhitbe, hogy egy embernek csupán öt érzékelése van (látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintás), mert ennél sokkal több van, például az egyensúly vagy a hőmérséklet. Egyszerűen fogadjuk el, hogy a 90-es években a sorozatalkotók nem néztek utána úgy semminek, hiszen nem volt kvázi vetélytársuk. Az azóta eltelt húsz évben – pedig mintha tegnap lett volna! – azért jócskán megváltozott a világ, ráadásul a sorozatos aranykort éljük, és ma már egy ilyen gyenge lábakon álló sorozat a pilot berendeléséig sem jutna el.

A Sentinel a 80-as és 90-es évek zsarusorozatainak alábbhagyó hullámát lovagolta meg (mint a Magnum), ugyanakkor előszele volt több olyan tudományos alapokat felhasználó sorozatnak, mint a Gyilkos számok, vagyis egyszerre volt utóhatása egy korszaknak, és előkészítése egy másiknak. És ez nagyjából jellemzi is az egész sorozat színvonalát, mindenből van benne egy kicsit, mindent láttunk már korábban, ugyanakkor tele van újdonsággal is.

A színészi játék, nos, az nem sok van, de mindenki korrektül hozza a számára kiosztott nem túl életszerű, de azért kellően életszerű karakterét. Azonban a sorozat egyvalamiben nagyon remekel, és az a humor: Jim és Blair közötti adok-kapok, ami ráadásul egy intelligens humor, nagyon is üdítő volt ebben az érában. Végre nem azt láthattuk, hogy a zsaru tök hülye, hanem értelmes és képes színvonalas vitákra és beszélgetésekre is.

A Sentinel – Az őrszem egy kellemes krimisorozat, ami felett azért rendesen eljárt az idő, ugyanakkor szerintem nem én vagyok az egyetlen, akinek kellemes emlékeket elevenít fel a széria.

Szerző

Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal: