28 nappal később. A 2002-ben napvilágot látott film, ami annak ellenére is egy kultikus zombi horrorrá nőtte ki magát, hogy a benne lévő lények nem zombik.
De kezdjünk is mindent az elejéről: a film azzal indít, hogy pár eléggé radikális állatvédő betör egy kutatólaborba, ahol végtelen bölcsességük teljes tudatában szabadjára engednek olyan majmokat, amik egy veszélyes kórral fertőzöttek. De persze az okosk nem hallgatnak a tudósra és megtörténik a baj.
A címhez is hűen 28 nappal később folytatódnak az események, immáron a főhősünk Jim (Cillian Murphy) egy szerencsétlen pizzafutár volt, akit elgázoltak és kómába esett. Szerencse a szerencsétlenségben, hiszen pont ez mentette meg attól, hogy a kitört káosz áldozata legyen. Persze, nem maradhat örökké a kórházban, elkezd páciens ruhában mászkálni London kihalt utcáin, majd miután egy templomba bekerülve pár holdkóros elkezdi üldözni – nagyon hamar rádöbben arra, hogy az egész ismert világa kifordult önmagából.
A sors szerencsére összehozza két másik túlélővel Selenával (Naomie Harris) és Mark (Noah Huntley) akik gyorsan elhomályosítják arról Jimet, hogy a film elején látott kedves kis vírus bizony elharapódzott és egész anglia karantén alatt. Ha vannak is túlélők rajtuk kívül, azok sem remélhetnek sok segítséget a kintiektől. A kis csapat hamar kettőre redukálódik, de újra is alakul, majd amikor találkoznak a hadsereg egy kis megmaradt részével – na akkor indul be igazán a buli.
A film nagyon szépen épít az emberi jellem aspektusaira; hogy kit mennyire fog el a gyász, az őrület. Kinek fontosabb a saját túlélése, mint másoké és ki küzd meg maga és a többi túlélő holnapjáért. Mindent összevetve, hogy mennyire képes valaki életben maradni egy, már embertelen világban.
Ezért is volt a legérdekesebb számomra Selena és az ő teljes jellemének a bemutatása: elsőre egy kemény és kegyetlen nőnek látszott aki habozás nélkül golyót küld annak a fejébe, aki hátráltatja. De nagyon hamar kiderül, hogy ő egyáltalán nem volt ilyen és csak a körülmények edzették meg őt ilyen durván. Miután Frank és Hannah csatlakoztak hozzájuk látszott rajta, hogy tényleg őszintén boldog és képes reménykedni – majd később ismét a szomorúságba és reménytelenségbe süllyedni.
Jim, bár elsőre úgy tűnik, hogy csak van a filmben és kész – idővel képes felmutatni pár jó kvalitást is, amik végül egy hihető túlélővé edzik. A többi karakter pedig emocionális vagy mentális mankónak remek, vagy a kötelező bedarálandó – akikről tudjuk, hogy a fertőzöttek étlapján végzik.
Ha pedig fertőzöttek: nagyon tetszik, hogy egy olyan dolgot mutat fel a 28 nappal később, amiben a legtöbb mai film – némi extra könnycseppért – elbukik. Figyel az időre. Ezt úgy kell érteni, hogy a vírus nem válogat ki tartozik a főszereplők és a töltelék közé, mindenkinek húsz másodperc embersége marad a fertőzés után. A terjedés ideje is elsőre lehet túl gyorsnak hathat, de ha figyelembe vesszük a virulensségét, a lakosság számát és a rendfentartó erők kötelező cselekvésképtelenségét – akkor nagyon is reális.
Még ha nem is zombis film, de a poszt-apokaliptikus horror berkein belül egy, a mai napig meghatározandó darab. Vannak kicsi hibái, de azok is azért vannak bemutatva, hogy a szereplők emberségét kihangsúlyozzák, figyel arra, hogy a saját információi ne mondjanak egymásnak ellent és ami a leglényegesebb – képes végig fenntartani a néző érdeklődését és tanit is. Ennél nem is kell több.
Szerző
