Avagy eddig sem volt bajom a Mitama csapatával, hiszen mind a már megszűnt Ayakashi: Ghost Guild, mind  az Otogi közel állnak a szívemhez – itt azonban már érezhető az, hogy a fejlesztők kezdenek átmenni az otome gamek világának sűrűjébe.

A történet egyszerű, mint a faék: a Raidereknek nevezett lények egyik napról a maásikra megjelentek a bolygónkon és nem kis problémát okoztak. Eleinte nem volt meg a megfelelő fegyver ellenük, de utána kiderült hogy bizonyos személyek képesek felhasználni a csillagok (pontosabban a konstellációk) hatalmát, ezzel képesek bizonyos időre elűzni a lényeket. Mivel ezek a személyek tinik és/vagy fiatal felnőttek, így a földet védő szervezet egy akadémiára gyűjtötte össze őket annak érdekében, hogy megffelő képzésben részesüljenek és közös erővel vegyék fel a harcot a Raiderek ellen.

Az általunk irányított főhős karakter pedig egy olyan személy, akinek az a speciális képessége, hogy szúnyoglámpa módjára vonzza magához a Raidereket. Mivel eleinte nem vagyunk semmilyen különösebb védelmi mechanizmus birtokában, így az akadémia úgy dönt, hogy a diákok fognak minket védelmezni akkor, ha harcra kerül a sor. Kell-e hangsúlyozni hogy a testőrök szerepében válogatott szépfiúk, akiknek egész hada ugrik valósággal nekünk és a már az első fejezetben vita alakul ki abból, hogy kis legyen 0-24-ben mellettünk. 

Az első kérdésem az volt a játékot látva, hogy miért ver engem az ég már megint egy újabb, tucatszámra gyártott randi játékkal, amit ráadásul az egyik kedvenc fejlesztőm készített, de az már sokat elmond róla, hogy nem téptem öt perc után a hajamat. Persze vannak benne blődségek, de még jelenleg a történet átlátható és van értelme – bár nagyon alapszintű is,szóval a mércét nem kell magasra tenni -, csak remélni tudom, hogy a későbbiekben ez nem fog drasztikusan rossz irányban menni.

Amiért az átlagtól jobban a tetszik a játék az attól lehet, hogy a konstellációk miatt érzek némi Saint Seiya beütést – ami egyike a kedvenc sorozatomnak.  A felsorakoztatott hímek kinézete és jelleme valamennyire változatos, de még így is a legtöbben csak egy-egy archetípusba ragadt meg (kedves nagytesó, tudálékos iskola első, morcos magányos farkas stb.). Minden játékos garantáltan megtalálja az ízlésének megfelelő harcost.

Még mivel alig pár hónapos játékról beszélünk, így a játékosközössége nem kimondottan eget verő létszámú, de ismerve a rajongókat, csak egy kis idő kell neki, hogy ráugorjanak erre is. A Mitama a megszokott rajzolóit használja, így aztán lehet a képernyő előtt olvadozni a válogatott hímek és az amúgy jó, bár elég szűkszavú szinkron is ad az élménynek.

A My Stella Knights eddig több látásra is egy érdekes kombinációja  aharci játékoknak és az otome gameknek, de eddig nincs veel különösebb baj. Aki játszott az elődökkel, annak a játékmenet már a kisujjából menni fog, a történet pedig lehet még tartogat némi potenciált a jövőre nézve.

Szerző

Hanama
Hanama
Alapító és szerkesztő

Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal: