Talán nincs is olyan ember, aki ne találkozott volna még össze valamilyen telefonos játékkal. Valahogy ott van ez a szórakozási forma mindannyiunk életében kortól és nemtől függetlenül is. Még ha nem is játszik ezekkel a játékokkal valaki, akkor is tuti, hogy ismer olyat, aki igen.

Régebben én is elég sok időt töltöttem el ilyen-olyan számítógépes játékok világában, de egy idő után azt vettem észre, hogy több időmet emésztik fel, mint azt én szeretném. Leszoktam a játékok többségéről egy időre. Azonban ahogy a mobiltelefonok egyre fejlettebbek és „okosabbak” lettek, úgy kezdtek utat törni maguknak a különböző telefonos játékok is, én pedig akarva, akaratlanul is belesétáltam pár játék csapdájába. Némelyiket csak kipróbáltam, de nem nyerte el a tetszésemet, némelyik viszont maradt és jó barátságot kötöttünk. Ilyen kis szórakoztató társam lett a mindennapokban a Diggy’s Adventure telefonos játék is.

Emlékszem a reklámjára is. Egy kis vízvezeték szerelő emberke helyezgette a kis csöveket a helyére. Én pedig szeretem az olyan játékokat, amik némi logikus gondolkodást is igényelnek, ezért kíváncsiságból letöltöttem. Nagy volt aztán a meglepetés, mert bár a vízvezeték szerelő – talán az a korosztály, aki Márión nevelkedett extrán fogékony is erre a karakterre – ott volt, de nagyon nem az a valódi funkciója, mint amit a reklámban mutattak. Ettől függetlenül a játék tetszett és úgy döntöttem, hogy kap egy esélyt, amivel aztán ő bizony élt is elég rendesen.

A termék fejlesztője, a Pixel Federation 2016-ban, négy éve indította útjára ezt a kis programját, ami egyfajta keveréke a kijutós és a logikai játékoknak. Minden pálya tele van szórva apró kis négyzetekkel (kövek, sziklák, fű, bogyós növény stb.), amiktől meg kell tisztítani a terepet, hogy aztán eljussunk a megtalálandó személy(ek)hez vagy éppen tárgy(ak)hoz. A „kijutás” élményét pedig logikai feladványokkal színesítették. Akik a reklám miatt azt hitték, hogy csöveket kell a helyükre rakni, azoknak jó hírem van, mert bizony a logikai feladványok között ilyenek is helyet kaptak – ugye, ha már vízvezeték szerelő ez a Diggy fiú.

A készítők jó érzékkel egészen addiktív játékot keltettek életre. A kis négyzeteket hol csákánnyal, hol kalapáccsal, hol kaszával vagy egyéb használati tárgyakkal semmisíti meg Diggy, természetesen attól függően, hogy milyen természetű tereptárgyat takar a négyzet. Maga ez a tevékenység, bár nem mondanám, hogy túl látványos, mégis a játékos egyszerűen imádja. És nem csak azért, mert ha az összes ilyen kis mezőt kitakarítja, akkor plusz jutalmat kap a játékban, hanem azért is, mert az agyban felszabadul ilyenkor egy jó adag boldogsághormon és a játékos érez egyfajta elégedettséget.

A készítők figyeltek arra is, hogy ne csak a világ leggyakrabban beszélt nyelvein lehessen játszani, mint például az angol vagy a német, ezért a nyelvek között megtalálható a holland, a szlovén, a török, a svéd és többek között a magyar is. Én jelenleg svéd nyelvet tanulok, így sokszor át is váltok erre a nyelvre, hogy gyakoroljak.

Maga a grafikája rajzos, színes, egyáltalán nem élethű karakterekkel, de ez cseppet sem zavaró, sőt. Aranyosak, bár arra még nem jöttem rá, hogy a nőneműeknek miért kell a mellkasukon két kerek labdát viselni. Mondjuk ez az ábrázolás kissé szexista, de ezzel szemben viszont többször tapasztaltam már azt is, hogy az egyes játékoknál, amikor például egy karakter szerelmét kellett megtalálni, akkor nem feltétlenül vegyes párokról volt szó. A mellkasi labdákkal szemben viszont ez számomra tök pozitív volt.

Ami még nagyon tetszik, hogy a történelem során fontos szerepet betöltött birodalmakat lehet meglátogatni. Kiindulási pont Diggy tábora, ahol megtalálható egy bánya (itt lehet fejleszteni, elhelyezni olyan tárgyakat, amelyek növelik az energiaszintet illetve gyorsabb visszatöltődést segítenek elő), egy múzeum (ahol a megtalált kincseket lehet gyűjteni), egy konyha (hogy Diggy tudjon magának energiapótló ételeket is főzni), egy karavánállomás (mert bizonyos dolgokat, pl. lisztet szeretne venni), de van öntödéje is (ezt én nem igazán használom). Meg persze a barátai is meglátogatják itt. Továbbá innen látogathatók a különböző birodalmak is.
Az első birodalomból, Egyiptomból indul a kalandozás és veszi sorra végig az isteneket. A játék fővonala mentén azonban nem csak az isteneket, hanem azok papnőit és papjait is megismerhetjük, ők pedig külön kis játékokkal szórakoztatnak (bónusz), illetve Diggy apukája – aki régész –, is hagy hátra bizonyos nyomokat, amik megint csak külön játékokkal (Apa küldetései) szolgálnak.
Miután a játékos az összes egyiptomi pályát teljesítette átléphet egy következő birodalom területére. Egyelőre én Skandináviában kalandozom, de már majdnem a végén járok és úgy tudom, hogy ezután Kína következik. Az viszont, hogy Kína után merre visz majd az utam, az még a jövő zenéje.

Apropó zene. Nagyon kis hangulatos háttérzene is akad a játékban. Minden birodalomnak megvan a rá oly jellemző dallama. Egyszerűen imádom, szívesen kapcsolom be a zenéjét játék közben.

S ha már fentebb a kiegészítő játékok kerültek szóba, meg kell említenem, hogy a bónuszokon és apa küldetésein túl elég sokszor akadnak bizonyos eseményjátékok is. Többek között Halloweenkor, karácsonykor, Újévkor, Valetin-nap vagy éppen húsvét környékén lehet számítani kifejezetten ezekre az ünnepekre tervezett játékokra, de a Pixel Federation amúgy igen sűrűn meglepi a játékosokat. Legutóbb a Jumanji című film alapján készítettek egy eseményt. Ilyenkor az eredeti címet valamelyest megváltoztatják, így lett az esemény neve Jumanji helyett Junglanji. A történet fővonalát mindig megtartják, ahogy a szereplőket is, csak éppen más-más néven. Időnként pedig korábban futott eseményeket is ingyenesen játszhatóvá tesznek. Ezeknek a neve mellett egy kis „vintage” feliratos cédula szerepel. Amúgy ezek – a már elmúlt – játékok 500 drágakő ellenében (vagy a mostani helyzetre tekintettel többnek az árát is 100 drágakőre csökkentették) játszhatóak és természetesen különböző jutalmakat lehet nyerni velük (amelyek aztán a múzeum kiállítási tárgyait képezik). Apropó ezeknek a játékoknak mindig van egy képviselője, egy olyan karakter, aki felkeresi Diggyt a táborban és felkéri az adott küldetésre.

A játékban kétféle fizetőeszköz létezik. Arany és drágakő. Utóbbit kicsit nehezebb összegyűjteni ugyan, de ez nem az a játék, amivel csak úgy tudsz normális iramban haladni, ha temérdek forintot elköltesz rá. Ezért is szeretem, mert nem csak aranyhoz, de igazából a drágakőhöz is egyszerű hozzájutni. Szóval abszolút nem egy pénztemető szórakozás ez.

És még valami. A játék nem csak telefonos platformon működik, hanem számítógépes verziója is van. Nekem mondjuk a telefonos verzió jobban tetszik, de ez már ízlés kérdése. És amíg el nem felejtem: mivel Diggy minden kiásott, feltört négyzetnek álcázott úttorlasszal energiát veszít (ami amúgy tapasztalati ponttá változik), ezért a játék megoldja, hogy ne lógj rajta folyamatosan, hanem mással is foglalkozz. Bármennyire is addiktív, azért odafigyel arra, hogy legyen életed a valós világban is.

Próbálnám objektíven felsorolni a játék hibáit is, de az az igazság, hogy én kifejezetten szeretem Diggy világát, így kérlek tekintsetek el most ettől. Magam részéről idesorolom amúgy a fent említett női karakterek labdás ábrázolását, vagy azt, amikor egyik birodalomból átlép az újba a játékos, akkor igen markáns különbség van az úttorlaszok értékei között. Biztos vagyok benne, hogy vannak még a játéknak hibái, de én azt mondom, hogy jó szívvel ajánlom, próbáljátok ki és fedezzétek fel ti Diggy erősségeit és gyengeségeit egyaránt.

Most pedig megyek is, mert ha jól láttam feltöltődött az energiám.

Fotók: Pixel Federation

Szerző

Avatar
Judyt
Szerkesztő-riporter

“Menthetetlenül könyvkóros moly.”

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal: