Egészen a Jane Foster-es The Mighty Thor-széria óta rajongója vagyok Jason Aaron munkásságának, korábbi Thor-történeteivel azonban eddig csak szemeztem. Most azonban, hála a Fumaxnak, sikerült rátennem a mancsomat a The God Butcher-történetív magyar fordítására. És egyáltalán nem csalódtam.

893-ban az ifjú és öntelt asgardi herceg, Thor majdnem életét veszti, mikor egy rejtélyes alak után ered, aki isteneket gyilkol. Napjainkban Thor, a bosszú angyala istenek nélkül maradt bolygókra és egész kiírtott panteonokra bukkan. Évezredekkel később, Thor, Asgard magányos királya a halál után áhítozik, azonban a birodalmát ostromló erők nem engedik neki, hogy meghaljon. A három történetben egy a közös: az ellenség, Gorr, az Istenölő, aki elhatározta, hogy az univerzum összes istenével végez.

Már a történetvezetés is egyszerűen lenyűgöző: Aaron nem elégszik meg egy egyszerű lineáris történetvezetéssel, hanem mesteri módon rögtön három különböző idősíkba invitál minket, amik idővel összefonódnak, és egy szinte időn kívüli helyre vezetik az olvasót. Az idő szinte már egy önálló karakter a történetben, ami fokozatosan erejét veszti, hiszen végül minden egyszerre történik a múltban, a jelenben, és a jövőben is.

Na, miután így kifangirködtem magamat a bravúros időkezelésen, beszéljünk kicsit magáról a sztoriról, mert attól is padlót fogtam. Az alaptézis nagyon egyszerű: van-e létjogosultságuk az isteneknek, ha egyszer nem hallgatják meg az imáinkat? Az a nagyszerű az egészben, hogy Gorr — akinek a háttértörténetét az egyik lapszám részletesen ismerteti — indíttatása, fájdalma nagyon érthető és átérezhető. Gorr ugyanis súlyos személyes tragédia után fordul az istenek, minden isten ellen, ami a helyzetében egy teljesen normális reakció, és ezért az olvasó egyszerűen képtelen megállni, hogy ne érezzen együtt vele egy bizonyos szinten. És akkor itt jön a csavar: hogy ugyan ki képes megölni egy istent, ha nem egy másik isten? És hogyan dolgozhatja fel valaki, ha azzá válik, amit gyűlöl?

Mindeközben ne értsetek félre, Gorr zseniális antagonista, olyan, akinek a látványától megfagy a vér az ereidben (főképp hála Esad Ribic remek karakterterveinek). Mert hiába a szimpátia, Gorr akkor is egy kegyetlen gyilkos, akinek komplex karakterrajza egyszerre teszi vonzóvá és taszítóvá a karaktert. Ezzel egyidőben pedig egyszerre azonosulunk és tagadjuk meg a célját: igen, logikus, hogy az isteneknek meg kell halnia, ugyanakkor viszont az istenek nem halhatnak meg, hiszen hogy írtod ki a hitet, az isteni iránti vágyat az emberek lelkéből?

És itt jön az, ami teológiai szempontból nagyon megragadott. Ugyanis bevallom, kicsit féltem, hogy az egész történet majd egy keresztényt-allegóriává növi ki magát, mint ahogy az általában lenni szokott nyugati írók esetében. Ehhez képest olvasás közben azon kaptam magam, hogy a három Thorban a Háromarcú Holdistennő megtestesülését vélem felfedezni. Ezen a ponton aztán megálltam kicsit gondolkodni, és rájöttem, hogy mások meg biztos a Szentháromságot látják ebben a hármas karakterben. Vagyis Jason Aaronnak sikerült egy olyan vallási értekezést megfogalmaznia, ami teljesen független az egyes vallásoktól, és egyedül magával az isteni lét létjogosultságával foglalkozik, egy olyan univerzális narratívát hozva így létre, ami egyszerre rezonál keresztényekkel, pogányokkal, ateistákkal, és minden egyéb vallás követőivel.

Esad Ribic akvarell-szerű, szinte már nem is evilági rajzai pedig csak még jobban felerősítik ezt a hatást, arra ösztönözve az olvasót, hogy ne csak nézze a képeket, hanem szívja őket magába, teljesen merüljön el a történetben (akkor is, ha némelyik arc azért kicsit mém-gyanús). Az akciójelenetek ritmusa tökéletes, a képi megvalósítás pedig egyszerre megnyerő, meghökkentő, és visszataszító, hála a lágy színek és a véres témák furcsa összhangjának. A magyar fordítás is egészen jó (márpedig én nagyon kritikus vagyok ebből a szempontból; szakmai ártalom), ügyes és gördülékeny, bár azért pár szóválasztásba — pl. amikor az egyik középkori viking „pogánynak” nevezi az amerikai indián istent — belekötnék.

A kötet hátsó borítója is büszkén hirdeti, hogy sokan ezt tartják minden idők egyik legjobb Thor-történetének. Higgyétek el, nem túloznak.

Szerző

Avatar
Orlissa
Alapító és főszerkesztő-helyettes

A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal: