Egy cukormázas köntösbe bújtatott, ám legbelül annyira nem kiemelkedő epizód után ezen a héten egy sokkal jobb folytatást kaptunk az Odaát háza táján. A Gimme Shelter olyan szinten karakterközpontúra sikeredett, hogy mellette a cselekmény annyira eltörpül, hogy szinte mikroszkóppal kell keresni – már ha egyáltalán keresni akarjuk. Ez a felvonás végre betömött egy-két tátongó lyukat, ami bizonyos szereplőket illeti, és bár a korábbi tapasztalatok alapján nem gondolom, hogy ez megmarad a sorozat végéig, most mégis jól jött.

A nagy tervre előkészülvén Sam (Jared Padalecki) és Dean (Jensen Ackles) megpróbálják Amarát (Emily Swallow) levadászni. A srácok a bunkertől jó messzire ugyan, de nyomra bukkannak és két napig furikáznak, hogy megtalálják a szóban forgó kozmikus entitást. Eközben Cas (Misha Collins) és Jack (Alexander Calvert) hátramaradnak és megpróbálnak együtt megoldani egy gyilkossági ügyet, ami egy aprócska hitközösséghez köthető a közelben. Az alakulat több tagja ugyanis furcsa körülmények közt tűnik el, illetve hal meg, ám a csapat lelkészének (Steve Bacic) van ötlete arról, ki állhat a gonosztettek mögött. A megoldás azonban bonyolultabb és szomorúbb, mint bárki is gondolná…

Mint ahogy a bevezetőben is említettem, a cselekmény nemhogy másodlagos, hanem inkább huszadrangú, ami a fontossági sorrendet illeti, úgyhogy én sem fogok sokat időzni rajta. A tipikus, tizenöt év alatt megszokott sémát követi, egyetlen pici csavarral, illetve a látványvilág az átlagnál picit véresebb, de amúgy semmi világmegváltó újítás nem került bele. A rendezői munka már annál érdekesebb – nem más állt a kamerák mögött, mint Matt Cohen, aki jó pár évaddal ezelőtt a fiatal John Winchestert alakította, és egy igazán egyedi perspektívát hozott a szériába, úgyhogy mindenképp érdemes lesz megfigyelni a jövőbeli munkásságát.

A főszerep viszont egyértelműen a jellemábrázolásé és a kapcsolatok építéséé volt. Az utóbbinál inkább Cas és Jack köteléke került előtérbe, amire már iszonyatosan nagy szükség volt. Cas pont az a karakter, akit valamiért az alkotók nagyon szeretnek háttérbe szorítani – mintha amúgy egy roppantul erős és hűséges angyal hátráltatná bármilyen szinten is a cselekményt -, így jó volt látni, hogy most ilyen nagy szeletet kapott a műsoridőből. Jacket szintén csak imádni lehet, és ebben a részben tökéletesen kiütközött jelleme kettőssége. Egy, a legtöbb lény számára felfoghatatlan képességekkel rendelkező, rendkívül ügyes teremtményről van szó, aki ugyanakkor még mindig csak egy hároméves gyerek, és ez nagyon meglátszik a viselkedésén.

Most már hivatalosan is a sorozat utolsó negyedében vagyunk, és én még mindig nem vagyok biztos abban, hogyan is vélekedjek az egyre csak közeledő fináléról – viszont nem is kell sokat várnom ahhoz, hogy megtudjam.

Szerző

Avatar
Misplaced
Szerkesztő

Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal: