Szeretnek a koreaiak és az utóbbi években bebizonyították, hogy tudnak is remekbe szabott horrorokat készíteni. Legyen az valamivel az ő felfogásukhoz sokkal közelebb álló, tradicionális (Epitaph) vagy éppen a nyugaton megszokott genre egyike (Train to Busan). Nos, mai a filmünk, a Gonjiam: Haunted Asylum ezen kettő elegyének furcsa szerelemgyereke.
A film első pár másodpercében két suhancot követünk figyelemmel, amint azok éppen próbálnak bejutni a híres 402-es szobába a már bezárt Gonjiam elmegyógyintézetben. Ezt a vonulatot megragadva egy netes paranormális banda megindul annak reményében, hogy a kórházban tett látogatás hatására az egekbe fog szökni a nézettségük és persze a fizetésük is. Eleinte nem történnek furcsaságok, de egy szellemhívó rituálé után bebizonyosodik az, hogy az koszos omladozó falak több titkot és veszélyt rejtenek, mint az elsőre gondolták.
Engem kísértetiesen emlékeztetett a film a Síri találkozások-ra azzal az extrával, hogy ők nem voltak restek használni a REC 2-ben nagyon jól bevált osztott kamerás felvételt is, hogy egyszerre, egy időben kövessük figyelemmel az eseményeket. A lezárt ajtótól pedig Ház a kisértethegyen érzetem volt és a végkifejlet legalább olyan vicces volt, mint itt. Szereplőink annyiban okosak és némiképp felkészültek voltak, hogy hoztak magukkal olyan dolgokat, amik képesek távol tartani a szellemeket (amulett, szenteltvíz). Bár a hely erejét látva azok csak elodázták a keserű véget.
Az alapséma bár nem a legeredetibb, még egész élvezhető, a karakterek azonban abszolút felejthetőek. Az egyetlen szereplő akinek a neve megmaradt az emlékezetemben az Charlotte (Ye-Won Mun), de ő is csak azért mert nem koreai a neve. Érdekes módon a szellemjárás éppen hogy nem az épületben lévőknél kezdődik el, hanem az őket egy sátorból figyelő, eléggé kapzsi vezetőnél (Wi Ha-joon) – bár ez akkor még csak a nézőknek esik le.
Maga a Gonjiam elmegyógyintézet a valóságban is létezik, hírneve pedig roppant mind koreában, mind a film a révén már a világ többi részén is – azonban hasonló erejű szellemjárás még nem történt benne. Egy túrát ellenben mindenképpen megérne. Azt sajnálom, hogy jobban nem tértek ki a kórház történetére és a szellemek vagy az épület ereje is néhol eléggé kérdéses dolgokat vet fel. Az elején lévő két fiú nagy valószínűséggel életben maradt kis kalandjuk után, akkor a nagyobb csapat miért húzta fel annyira a szellemeket? Vannak kérdések és sajnos nem mindegyikre kapunk választ.
Aki korábban már találkozott a Síri találkozásokkal, annak nem fog sok újat felmutatni ez a film. Van benne némi extra, de az élmény koránt sem maradandó.
Szerző
