Szeretnek a koreaiak és az utóbbi években bebizonyították, hogy tudnak is remekbe szabott horrorokat készíteni. Legyen az valamivel az ő felfogásukhoz sokkal közelebb álló, tradicionális (Epitaph) vagy éppen a nyugaton megszokott genre egyike (Train to Busan). Nos, mai a filmünk, a Gonjiam: Haunted Asylum ezen kettő elegyének furcsa szerelemgyereke.

A film első pár másodpercében két suhancot követünk figyelemmel, amint azok éppen próbálnak bejutni a híres 402-es szobába a már bezárt Gonjiam elmegyógyintézetben. Ezt a vonulatot megragadva egy netes paranormális banda megindul annak reményében, hogy a kórházban tett látogatás hatására az egekbe fog szökni a nézettségük és persze a fizetésük is. Eleinte nem történnek furcsaságok, de egy szellemhívó rituálé után bebizonyosodik az, hogy az koszos omladozó falak több titkot és veszélyt rejtenek, mint az elsőre gondolták.

Engem kísértetiesen emlékeztetett a film a Síri találkozások-ra azzal az extrával, hogy ők nem voltak restek használni a REC 2-ben nagyon jól bevált osztott kamerás felvételt is, hogy egyszerre, egy időben kövessük figyelemmel az eseményeket. A lezárt ajtótól pedig Ház a kisértethegyen érzetem volt és a végkifejlet legalább olyan vicces volt, mint itt. Szereplőink annyiban okosak és némiképp felkészültek voltak, hogy hoztak magukkal olyan dolgokat, amik képesek távol tartani a szellemeket (amulett, szenteltvíz). Bár a hely erejét látva azok csak elodázták a keserű véget.

Az alapséma bár nem a legeredetibb, még egész élvezhető, a karakterek azonban abszolút felejthetőek. Az egyetlen szereplő akinek a neve megmaradt az emlékezetemben az Charlotte (Ye-Won Mun), de ő is csak azért mert nem koreai a neve. Érdekes módon a szellemjárás éppen hogy nem az épületben lévőknél kezdődik el, hanem az őket egy sátorból figyelő, eléggé kapzsi vezetőnél (Wi Ha-joon) – bár ez akkor még csak a nézőknek esik le.

Maga a Gonjiam elmegyógyintézet a valóságban is létezik, hírneve pedig roppant mind koreában, mind a film a révén már a világ többi részén is – azonban hasonló erejű szellemjárás még nem történt benne. Egy túrát ellenben mindenképpen megérne. Azt sajnálom, hogy jobban nem tértek ki a kórház történetére és a szellemek vagy az épület ereje is néhol eléggé kérdéses dolgokat vet fel. Az elején lévő két fiú nagy valószínűséggel életben maradt kis kalandjuk után, akkor a  nagyobb csapat miért húzta fel annyira a szellemeket? Vannak kérdések és sajnos nem mindegyikre kapunk választ.

Aki korábban már találkozott a Síri találkozásokkal, annak nem fog sok újat felmutatni ez a film. Van benne némi extra, de az élmény koránt sem maradandó.

Szerző

Hanama
Alapító és szerkesztő

Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal: