A múltkori, igencsak jóra sikeredett epizód után az eheti felvonást valahogy nem tudom hova tenni. A Despair nagyon is remekül kezdődött, folytatva az előző heti tempót, de aztán a végére olyan mélyrepülésbe kezdett, hogy párszáz méterrel kibővítette a Mariana árkot. Egy részen belül ritkán fordul elő ilyesmi, így hirtelen nem is ugrik be, hogy a sorozat történetében valaha megtörtént volna hasonló baki. De hát mikor döntsenek rekordokat, ha nem az utolsó évadban?

Chuck és Amara egyesülése, valamint Billie (Lisa Berry) szándékainak megismerése után igencsak megváltozik a terv: a srácok ajtaján ezúttal négy kozmikus entitás is kopogtat, ráadásul mindegyik rettenetesen mérges rájuk, csak különböző okokból. A kalamajka tüzére még több olaj kerül, amikor Sam (Jared Padalecki) és Dean (Jensen Ackles) hívást kapnak Charlie-tól (Felicia Day), akinek párja hirtelen köddé vált egy beszélgetésük közben. A két testvér először úgy hiszi, hogy Billie bosszúból kezdi eltűntetni azokat az embereket, akiknek rég halottnak kellene lenniük. Hogy időt nyerjenek, míg kitalálnak valamit összegyűjtik egy menedékhelyre a még életben lévő vadász barátaikat Donna (Briana Buckmaster), Bobby (Jim Beaver) és Jack (Alexander Calvert) segítségével. A történések azonban nem várt fordulatot vesznek, és főhőseink nagyobb kutyaszorítóban találják magukat, mint korábban.

Mint mindig, ezúttal is a pozitívumokat veszem előre: az epizód háromnegyede fantasztikus volt. A cselekmény percre pontosan ott folytatódott, ahol legutóbb abbamaradt, és onnantól kezdve egy pillanatra sem ült le, úgyhogy ezúttal is rághattuk a körmeinket. Ahány apróbb szálat elvarrtak az írók, annyi új is keletkezett, ami egészen ígéretes a lezárást tekintve, és az izgalmak csak egyre halmozódtak ahogy haladtunk előre a sztorival. Egyszóval pontosan az történt ezen a héten is, mint amit egy finálé felé közeledő szériától elvárnánk…

…csak aztán jött az a fránya utolsó tíz-tizenöt perc. Bár roppantul nehéz spoilerek nélkül beszélni erről a szekcióról, azért sem vagyok hajlandó leírni, mi történt – főleg úgy, hogy szerintem mostanra már az is tudja, aki soha életében nem látott egy Odaát részt sem. Egy dolgot azért szeretnék leszögezni, mielőtt elkezdek “mocskolódni”: egyáltalán nem lett volna bajom a sztori ezen részével, ha nem ilyen így került volna színre, ahogy. Azonban, ismerve a sorozat múltját, valamit a tény, hogy ez a pillanat egy iszonyatosan átlátszó és undorító karaktergyilkosság formájában valósult meg, így csak szimplán elkeserítő és felháborító.

Nem is tépem tovább a számat, mert úgy is felesleges. Már csak két rész van hátra, azt ki lehet bírni valahogy, ugye?

Szerző

Avatar
Misplaced
Szerkesztő

Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal: