Vajon  milyen indíttatásból álltam neki egy ilyen filmnek? Fogalmam sincs! Valószínűleg a Sci-Fis ígérete húzta el az orrom előtt a mézesmadzagot, mert az ilyesmire mindig nyitott vagyok. Ez a film viszont egész mást ígér, mint amire számítottam.

Sam Bell (Sam Rockwell) a Lunar Industries multinacionális energetikai vállalatnál dolgozik. Egyszemélyes munkaerőként a Hold túlsó oldalán felügyeli a gépesített Hélium 3 izotóp összegyűjtését három teljes éven át. Egyetlen társa az állomást működtető mesterséges intelligencia, GERTY. Lassan szolgálata végéhez ér, végre hazamehet a feleségéhez és a kislányához, ám ahogy közeledik a vágyott időpont, egyre furcsábban kezdi érezni magát. Hallucinációk gyötrik, gyorsan romlik az egészsége és kezdi idegesíteni, hogy nem tud élő kapcsolatot létesíteni a Földdel. GERTY ellenzi, hogy ilyen állapotban kimenjen terepre, ám mégis útnak indul, és egy hallucináció miatt nekimegy egy műszernek, és összetöri a holdjáró autót. Hamarosan a gyengélkedő asztalán ébred, nem emlékszik semmire, de folytatja a munkát, útnak indul, hogy megjavítsa a hibás műszert. Az összetört járműben viszont megtalálja a saját sérült, átfagyott testét…

Ha belegondolok, a sztori nagyon ötletes, de mégis sokszor feldolgozott téma. Sokszor és jobban. Érdekes, hogy mit kinem tudnak hozni egy színészből és egy szinkronhangból, de ezen kívül nem nagyon mutat fel eredeti gondolatot. Szerintem Sam rosszul kezeli a meglepő híreket, nem úgy reagál, ahogy egy embertől elvárható lenne, és így nem is érezzük a szituációt olyan súlyosnak. A kapcsolata GERTYvel viszont kifejezetten tetszett annak ellenére, hogy mesterséges intelligencia létére hozott pár logikátlan döntést, és olyankor mondott el dolgokat, amikor nem igazán volt rá oka. Ennek ellenére szerettem, ahogy a szemünkben átalakul ez a helyzet az Űrodüsszeiából ismert rettegésből valami egészen kedves, baráti légkörré.

Az egyetlen színészünk Rockwell, aki nagyszerűen alakít minden formájában, habár magát a karaktert nem mindig éreztem logikusnak, maga a színészi játék nagyszerű. Nagyon jól érezhető a kontraszt a friss, reménykedő, tettre kész és a megfáradt, apátiába zuhant Sam között, akik végig hihetőek a művésznek köszönhetően. Tulajdonképpen ez a film igazi erőssége, meg talán a kísérletező kedve, amiért megpróbálkozott egy egyszemélyes Sci-Fivel.

Többet nem igazán tudok róla mondani, mert elspoilerezném, amit nem szeretnék, mert a hiányosságai ellenére mégiscsak érdekes film. Szokatlan, kicsit lassú, nem az a dopaminbomba, amihez hozzá vagyunk szokva, és azért lehet előre sejteni a végét, de ettől még élvezetes. Nem elég erős a feszültség benne, de talán pont ez a jó benne, hogy nem akar az idegeinken hintázni. Lazulós, pihenős esti filmnek nagyon tudom ajánlani, különösen ha amúgy is science fiction rajongók vagytok. Akkor olyan lesz, mint egy régi ismerős, aki miatt kicsit lelassítunk és hátra dőlhetünk

Szerző

Buttercup
Buttercup
Szerkesztő

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal: