Olyan hetedikes lehetettem, mikor először találkoztam James Herriot, vagyis James Alfred Wright, a yorkshire-i állatorvosból lett író munkásságával, akinek azóta is nagy rajongója vagyok. Így hát nem kis lelkesedéssel fogadtam, hogy az angol Channel 5, az 1978 és 1990 között futó eredeti sorozat sikerén felbuzdulva, ismét képernyőre vitte Herriot szívet melengető anekdotáit.

1937-et írunk, amikor a frissen diplomázott, kissé félszeg és ügyetlen, de végtelenül becsületes skót állatorvos, James Herriot (Nicholas Ralph) Yorkshire-be érkezik, hogy a segédorvos legyen a helyi állatorvosi praxisban. Új főnöke és egyben lakótársa, Sigfried Farnon (Samuel West) vetekszik vele kötelességtudatban, azonban heves természete és szétszórtsága miatt nem mindig egyszerű vele az élet. A dolgok aztán csak bonyolódnak, amikor megérkezik az egyetemről Sigfried öccse, Tristan (Callum Woodhouse), aki kétlábon járó bizonyítéka a szólásnak, miszerint „csalánba nem üt a menykő”—Tristan ugyanis minden tőle telhetőt megtesz, hogy a lehető legkevesebb munkával a lehető legtöbb mókában legyen része. Az pedig, hogy ez a kelekótya trió mégis képes fenntartani egy működő praxist, egyedül egy ember érdeme, ez pedig a házvezetőnőjük, Mrs. Hall (Anna Madeley), aki mesteri nyugalommal kezeli a három férfi minden botlását. Meg persze aztán beköszön a szerelem is, egy helyi farmerlány, Helen Anderson (Rachel Shenton) személyében, akibe James fülig belezúg, azonban úgy tűnik, a lány már elígérkezett a környék egyik gazdag és kifinomult földbirtokosának, Hugh Hultonnak (Matthew Lewis).

Mint ahogy az a leírásból is biztos látszik, Az élet dicséretének esetében nem valami nagy történetívvel van dolgunk, hanem egy adott helyzetből—vidéki állatorvosi praxis a harmincas években, amit merőben különböző emberek vezetnek—adódó szituációk laza szövetére, amibe azért keveredik pár visszatérő elem, mint például James szerelmi élete, Tristan egyetemi pályafutása, vagy a helyi kutyabolond gazdag öreg hölgy, Mrs. Pumphrey (Diana Riggs) különcségei. Ilyen alapok mellett, hála az amerikai tévéiparnak, a vígjátékokhoz, vagyis szituációs komédiákhoz vagyunk szokva, itt azonban kicsit más a helyzet. Persze, megjelenik a humor is, méghozzá nagyon ügyesen, kifinomultan, azonban a drámának, a kifejezetten szívfacsaró eseményeknek is bőven jut hely. Ez utóbbi azonban leginkább a háttérben húzódik meg, hála egy kis változtatásnak.

Amúgy a széria talán egyetlen ok miatt kapott negatív kritikát: amiatt, hogy pár dologban változtatott Herriot műveihez és az eredeti sorozathoz képest — ez mondjuk engem személyesen nem zavart, főleg amiatt, mert a változtatásoknak sikerült lényeges dolgokat hozzátennie a forrásszöveghez, és nem ez lenne igazából a rebootok dolga? De kicsit visszakanyarodva: az egyik legnagyobb változtatás, hogy amíg a valódi Sigfried mindössze pár évvel volt idősebb James Herriotnál, az új széria Sigfriedje majd’ egy egész generációval veri őt. Az íróknak pedig jó oka volt erre: így hozták be ugyanis az Első Világháború keserű hagyatékát. Sigfried, Mrs. Hall, és még a város számos lakója részt vett a Nagy Háborúban, és az ott megélt trauma bizony meghagyta a nyomát rajtuk—ráadásul mi, nézők, tudjuk, hogy pár éven belül kitör a Második Világháború, ami még tragikusabbá teszi az egészet.

Mrs Pumphrey (Diana Rigg) and Tricki-Woo (Derek)

De mindezek ellenére nem hiába írtam a címben, hogy ez a sorozat balzsam a léleknek. Az egész kicsit olyan, mint egy estimese, a nyugalom szigete ebben a bizonytalan, félelemmel és borzalmakkal teli évben. Hiszen ez a sorozat nem szól másról, mint hogy igazán, őszintén jó, ám nem hibátlan emberek a tőlük telhető legtöbbet teszik azért, hogy segítsenek másokon és megőrizzék az integritásukat, és teszik mindezt olyan művészi helyzetkomikummal, hogy azt tanítani kéne.

Mindent összefoglalva tehát csak annyit mondhatok, hogy kár lenne kihagyni ezt a szériát, ezt a meleg ölelést, főleg most, amikor minden egyéb olyan sötét és kilátástalan. És van egy jó hírem! Az eddig elérhető hat epizód mellé még idén jön egy karácsonyi különkiadás, és már a második évadot is berendelték.

Szerző

Avatar
Orlissa
Alapító és főszerkesztő-helyettes

A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal: