Hát ami miatt a League of Legends és nem kicsit toxic játékosközössége elűzött egy jóidőre, nem  reménykedtem abban, hogy a Valorant visszahozza a Riot-ba eddig sem nagyon vetett hitemet. De igazából azt, amit elvártam tőle, azt hozta a játék.

Történet tekintetében nem kell nagyon messzire menni; a Valorant a közeli jövőben játszódik a földön, az ún. First Light esemény után. Nem tudni pontosan mi volt az, de az biztos, hogy rakétaszerű gyorsasággal ugrott meg a tudomány és maga a földi élet fejlődése – néhány személy pedig különleges képességekre tett szert. A Valorant maga egy titkos szervezet neve, akik a bolygó minden szegletéből gyűjtenek össze ügynököket, hogy a háttérben harcoljanak azért hogy a meglévő béke tartós maradjon.

A felállás szerint 5 v 5 harcok vannak, az egyik fél védi az adott területet, míg a másik azon van, hogy a nála lévő nem kicsit veszélyes töltete elhelyezze valahol és az az ellenfelek arcába robbanjon. Ha ez pedig nem sikerül, még akkor is ott van az a lehetőség a győzelemre, hogy az ellenséges csapat összes tagját ki kell iktatni. A felállás bizonyos meccsszám után cserélődik, de így is hagy a játék elég időt belerázódni a különféle helyek és harcosok jobb kihasználása.

Ha pedig harcosok, vagy sokkal inkább ügynökök; a legújabb trónkövetelővel Yoruval összesen így 14 harcos áll rendelkezésünkre a bunyók során. Van aki tankos, mindennek a közepébe ugró jelenség, van aki sokkal inkább – és szó szerint – az árnyak között mozog. Van aki gyógyít, míg más lokalizálni képes az ellenfelet. Garantáltan mindenki megtalálja a magának való harcost, akivel aztán hősi csatába lehet indulni.

Vagyis, csak lehetne. Mert sajnos a Valorant legnagyobb hátránya egyben táptalaja is – a játékosok. Eredtileg epic csatákat kellene vívni, gyakorlatilag egy béna terrorista módjára ugranak egymásnak a felek, hogy a porba alázott kapjon egy kis teafiltert az elhullott karaktere arcába az ellenfél jóvoltából. Olyan meccs pedig nincs, ahol legalább az egyik oldalon nem lenne egy hisztis alak, aki első fordulós vereség után egyből afk-ba kapcsol – vagy akár több is teheti ezt. Az meg már megszokott dolog, hogy valaki még az alap angolt sem hajlandó beszélni/írni, így nem tud még csak amőba szinten se kommunikálni társaival.

Sajnos akármennyire is erős a hack védelem, meg színpompás a játék, sajnos a közösség maga az, ami belülről eszi ezt is. Hála az égnek report is létezik, de az sajna nem kárpótol egy  tönkretett meccs miatt. Persze tudni lehet, hogy a support emberkéi teszik a dolgukat serényen és minden nem adillő személyt nem lehet kizárni, de az ilyen szintű trollkodás ténylegesen kockára képes tenni a játék jövőjét.

Úgy vagyok a Valorantal, mint anno a LoL-al; kipróbáltam, a játék maga nem rossz de a közösség miatt közel borzalmas az élmény. Baráti társaság némileg enyhít ezen, de sajnos már így is sokan elfordultak a játéktól.

Szerző

Hanama
Hanama
Alapító és szerkesztő

Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal: