Őrülten vicces robotokkal megspékelt animációs film, amiben még egy francia bulldog is helyet kapott? Hát hol volt ez eddig az életemből?

Mai egy kedves, kissé lázadó lány, aki mindent megtenne anyja, Molly figyelméért, aki azonban a férje elvesztése óta egyszerűen bele van bolondulva a robotokba, amiket arra terveztek, hogy az emberek tökéletes társa legyen. És a robotok ellátnak minden feladatot, kedvesek, cukik, felporszívóznak, zenét játszanak le, sőt, még lábat is masszíroznak.

Molly végül elrángatja lányát Justin Pin legújabb generációs robotjainak a bemutatójára, ahol Mai nagy bajba keveredik, és véletlenül beindít egy furcsa kinézetű robotot, ami elkezdi őt követni. De a nagy hajsza és csetepaté keretében a robotnak sikerül meglépnie a többi robot elől, és még vissza is adja Mai elveszett táskáját. Mai kapva kap az alkalmon és kihasználva a robot erejét és fegyvereit igazságot tesz környezetében, csak ez az igazságosztó szerep lassan kezd átcsúszni egy bosszúálló és makrancos tini ámokfutásává.

Az új generáció egy eszméletlenül szép, színes és bájos történet, tele jópofa poénokkal, szerethető karakterekkel. Az egész mintha a Hős6os jól átgondolt és értelmes verziója lenne, ahol szereplőink többsíkúak, szeretnivalók, ugyanakkor hibáznak, mert esendőek is.

Mai egy kedves tini lány, de fiatal kora ellenére komoly harcot vív, méghozzá az anyja figyelméért, aminek persze nem kéne így lennie, ugyanakkor érthető, hogy Molly miért zuhant bele egy általa kitalált valóság kényelmes fotelébe, és eközben nem veszi észre lánya kínlódását. De ott van Mainek Momo, vagyis a francia bulldog, aki feltétel nélkül és tisztán őt szereti, azonban rajta kívül nem jut másnak hely a szívében.

Mint francia bulldog tulajdonos (Yodának hívják és most múlt tíz éves), el kell árulnom, hogy Momo a tökéletes frenchie ábrázolás: egyszerűen ez a kutyafajta tényleg ennyire érzéketlen fizikailag, lekoppannak a falról, nekimennek mindennek és még csak meg sem érzik, miközben ott van bennük ez a kis köpcös „ki ha én nem” attitűd, amivel, nos, az én kutyám is pont úgy káromkodhat, mint Momo a filmben. Ugyanakkor eszméletlen nagy szívük van, és akit szeretnek, azt mindenkinél és mindennél jobban szeretik.

A filmben hallható zenék pedig egyszerűen csodásak, pont és akkor szólalnak fel, amikor kell, hogy érzelmileg megtámogassanak egy-egy fontos jelenetet – és ebből bizony nem kevés van Az új generációban. A film egy boldog körutazás egy ismerős világban, ami tele van élettel, de szomorúsággal is, ahol elvesztünk fontos dolgokat, de megtalálunk más fontos dolgokat. Ez tényleg egy igazán szeretnivaló alkotás, ami megmelengeti a szívünket, izgalmat nyújt, megnevettet és talán egy picit még el is szomorít.

Szerző

Avatar
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal: