Amikor az egyik csatorna azt mondja, hogy nem, nem folytatjuk azt a sorozatot ami jó volt és felnőtt rajta rendesen egy generáció, inkább más neves darabokat gyalázunk meg borzasztó rebootokkal (Thundercats, Teen Titans), akkor mit tudnak tenni a fanok? Hát fogják magukat és saját kezűleg készítenek egy méltónak ígérkező lezáró évadot. Íme a Total Drama Reunion.

Elöljáróban még annyit, hogy hatalmas tapsvihar és köszönet Blu Production emberinek azért, amiért ezt a szintet elérték és újra elővették a sorozatot, hogy egy normális lezárást adjanak az eredeti széria borzalmas bukása után. Bár még csak az első epizód látható a youtube felületén, már így is rengeteg egykori rajongó úgy érzi, hogy a gyerekkora tért vissza – csak felnőtt köntösben.

Mert akárcsak a nézők, úgy a karakterek is felnőttek: az epizód nyítóperceiban láthatjuk, ahogyan a már ügyvéd Courtney próbálja rács mögé tenni a tini életüket tönkretevő – és majdnem el is vevő -, eléggé őrült Christ. Sajnos a pénz azonban a hatalom fölött áll, így az egykori showman megússza, de a többiek ( Cody, Owen, Gwen) így is hálásak amiért eddig tett. Arra azonban egyikük se számít, hogy Chris fixációja továbbra is fenn áll – sőt, erősödött -, így amint megvan minden résztvevő aláírása (nem teljesen törvényes úton persze), a világ elsötétedik hőseink számára – amikor pedig magukhoz térnek, a rémálmaikban kísértő szigeten találják magukat.

Nekem nagyon tetszett, ahogy a karakterek fejlődését mutatták;  Courtney visszavett az egomán felfogásából és ténylegesen a jó ügy érdekében (Chris börtönbe záratása) koncentrál – még ha ez kissé mániákus dolog, jó dolog hogy a paranoiája nem lankadt semmit. Owen maradt ugyanaz a szeretni való haspók (csak éppen kapott egy Escanor bajszot) Chris pedig még őrültebb, mint eddig volt.

Örültem, hogy azt bemutatták, hogy a srácoknak – immáron felnőttként – mekkora trauma is az, hogy vissza kellett térniük erre a helyre. Szerecsélyükre a korábbi évek megedzették őket keményen és bár a környék veszélyesebb mint volt, fel tudják venni a harcot. Azt pedig igazán nosztalgikus volt látni, hogy míg mások a túlésre hajtanak, addig, egy-két embert a szép/rossz emlékek elegye rohan meg (Gwen), régi párok találhatnak újra egymásra –  legalábbis az eredeti sorozatban lévő Gwen&Trent és Duncan&Courtney vonalra már most elég erős utalások vannak.

Gyerekként imádtam a sorozatot – akárki akármit mond, az első évad volt a legjobb – és jó látni, hogy a készítő csapat nem csak a borítót nézve esett neki, hanem tényleg szívüket-lelküket beleadták és ismerik azt, amivel dolgoznak. A karakterek olyan arányban változtak, amilyen szinten fel kellett hogy nőjenek, de látszódik az rajtuk, hogy legbelül még ott van az a zavart tini, aki mindenáron menekülni akar egy holdkóros bosszú elől.

Szerző

Hanama
Hanama
Alapító és szerkesztő

Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal: