Nem titok, hogy bár az egész szerkesztőség szinte egyöntetűen kijelentheti, hogy odavagyunk Jason Momoáért – ki nem? – de talán a legnagyobb rajongó címét szerény köreinkben még én viszem. Így aztán az sem volt kérdés, hogy idővel sorra kerül nálam a Frontier is, melynek főszereplőjét a kedvenc Aquamanünk játssza. Igaz, ezúttal nemigen dobálja le a pólóját, helyette viszont remekül megcsillogtatja a színészi tehetségét – már ha eddig valaki kételkedett volna benne.

A sorozat az 1700-as évek Kanadájában játszódik, ahol a telepesek és a bennszülöttek folytonos civódása közepette követhetjük végig a prémkereskedelemért folyó küzdelmet. Egyrészről ott vannak az őslakosok, akik érthető okoknál fogva igyekeznek megőrizni a szuverenitásukat és vele együtt a gazdasági függetlenségüket. Más részről az HBC telepesei, akik Európába importálnák az árut.

És persze ott van még Declan Harp (Jason Momoa), az ér-kanadai félvér, meg persze az ő segítői és követői. Kézzel-lábbal küzd az HBC-vel, ám számkivetettként ez nem is olyan egyszerű, még akkor sem, ha tetemes mennyiségű szövetségessel büszkélkedhet. Mert barátok ide vagy oda, Lord Benton (Alun Armstrong) hatalma jóval nagyobb, nem beszélve a fegyvereseiről, akik boldogan kardélre hánynák a főnök kedvéért a nagydarab, szőrös barbárt.

Persze, nem Jason az egyetlen a sorozatban, aki ismerős lehet már korábbról. Felbukkan például a Hemlock Grove Landon Liboironja is, aki Declan leghűségesebb barátjává kovácsolódik az idő előrehaladtával. De itt van még nekünk Greg Bryk is, aki kifejezetten váratlan fordulatokkal is megajándékozza a nézőket – mindezt egy szemrebbenés nélkül.

Habár a sorozat első évadát eszembe se jutna a legjobbnak nevezni, és nagy valószínűséggel, ha nem lett volna benne tucatnyi remek színész, akiknek imádom a munkáját, lehet, hogy le is tettem volna. Mert bár fordulatokból nincs hiány, ez az évad kissé olyan, mintha nem tudná eldönteni, hogy történelmi fikció szeretne lenni, tinidráma, vagy esetleg a Trónok harca sárkányok nélkül.

Nem szeretnék spoilerezni – és nem is fogok – de a szezont csak és kizárólag azért érdemes végignézni, hogy aztán eljuthassunk a klasszisokkal jobb második évadig. A történet ugyanis önmagában nem vezet sehová, a mellékszálak pedig olyan szinten laposak, hogy el is felejtettem tőlük, hogy kell izgatottnak lenni.

A stáb munkája ettől függetlenül természetesen elismerésre méltó. A jelmezek fantasztikusak, a színészek pedig kihozzák a karakterből azt, amit lehet. Csak hát ez az első néhány rész bizony csak ennyit tud.

Olyanoknak nem is érdemes belevágniuk a szériába, akik nem biztosak benne, hogy végig akarják nézni. Ennek hiányában ugyanis már az első három rész alatt elvérzik a Frontier. Viszont, ha vagy annyira mazochista, mint én, akkor később imába foglalod majd a saját nevedet, hogy hajlandó voltál egy kicsit szenvedni a későbbi, izgalmas évadokért.

Szerző

Avatar
Ixi
Alapító és szerkesztő

Főállású gonoszkodó sárkányboszorkány, egyben egyetemista tündérlány. Szeretem a fantasyt, a horrort és a pc játékokat. Őzike forever!

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal: