Ezúttal ismét egy beszélgetés lenyomatával érkeztem. A mostani interjúalanyom nem más, mint A fegyverforgató sorozat írója, Fróna Zsófia. Gyertek, tudjatok meg többet róla és könyveiről is!

„Az írás nekem olyan, mintha madár lennék, aki a világ felett repül. Szabadnak és nyugodtnak érzem magam, amikor írok.”
Fróna Zsófia

Fotó: ©JNG

Szia Zsófi! Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérésemet. Kérlek, mesélj először magadról! Mit érdemes tudnia rólad az olvasóknak?
Szia Judit! Köszönöm szépen a lehetőséget, hogy beszélgethetünk. Annyira nem vagyok érdekes személy, mint a legtöbb író. *nevet* A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi karán diplomáztam klasszika-filológiából, ami latin-ógörög nyelvészt takar. Sosem tudtam ilyen vonalon elhelyezkedni, egészen más felé sodort az élet.

Oh! Klasszika-filológia szak, latin-ógörög nyelvész? Még hogy nem vagy érdekes! Szerintem erre nagyon gyorsan rá is cáfoltál. *nevet* Mi volt az, ami ebbe az irányba terelt?
Hogy őszinte legyek már nem emlékszem pontosan, de gyerekként is nagyon szerettem az ókort. Érdekesnek és misztikusnak tartottam, talán ez vonzott benne. Már gimiben is Platón műveit olvastam. Ő írt előszőr Atlantiszról, és nekem borzasztóan megtetszett a várost körüllengő misztikum. Aztán megtudtam, hogy van olyan szak az egyetemen, ahol kimondottan az ókorral foglalkozhatok és jelentkeztem.

És fel is vettek, mint ahogy a mellékelt ábra is mutatja. Szerintem egyébként ez egy nagyon szép indíttatás. *mosolyog* Ezek alapján jól gondolom, hogy az irodalom mindig fontos szerepet játszott az életedben? De mi hajtott az írás felé?
Igen, az irodalom nagyon központi szerepet töltött be az életemben. Anyukám imádott olvasni, és ezzel velem is megszerettette az olvasást. *mosolyog* És bár rettegtem a szerepléstől még versmondó versenyen is részt vettem, amin Goethe Tündérkirály című versével harmadik helyezést értem el.
És hogy mi hajtott az írás felé? Nem is tudom pontosan. Egészen kicsi koromtól kezdve imádtam történeteket kitalálni, ezzel szórakoztattam magam. Mégis gimis voltam már, amikor előszőr eszembe jutott, hogy le kéne írni az egyik ilyen történetemet. Akkoriban sok minden történt velem, mint általában a tinikkel, és ez segített feldolgozni őket.
Az írás nekem olyan, mintha madár lennék, aki a világ felett repül. Szabadnak és nyugodtnak érzem magam, amikor írok. *mosolyog*

Aztán elteltek az évek és megszületett A fegyverforgató sorozat ötlete. Mesélnél egy kicsit a sztoriról? Persze csak spoilermentesen! *kacsint*
A fegyverforgató ötlete még 2017-ben fogalmazódott meg bennem. Eleinte nem volt ilyen kristálytiszta, csak azt tudtam, hogy urban fantasyt szeretnék írni egy lány és egy farkas különös kapcsolatáról. Aztán ezt tovább gondoltam és rengeteg minden eszembe jutott, például, hogy mi emberek mennyire szeretjük megszemélyesíteni a tárgyainkat. *nevet* Lényegében a fantasy alapját ez a gondolat adta, de persze ezt is ki kellett részletesen dolgoznom.
És hogy miért kezdtem el egyáltalán leírni ennyi év után? Mert anyukám beteg volt én pedig tehetetlen, és az írás segített ezt feldolgozni.

Az írás hatásos terápia tud lenni, valóban. A történetnek Anglia ad otthont. Hogy hogy ezt az országot választottad?
Úgy alakult, hogy párommal Angliába költöztünk hét éve. Azóta is itt élek. Bizonyára emiatt volt nekem olyan kézenfekvő, hogy akkor játszódjon a történetem ebben az országban.

Igen, így abszolút érthető. És a karakternevek? Azokat nem mondanám tipikusan angol neveknek. Kölcsönözted esetleg élő személyektől?
Igen, a karaktereim neve tényleg nagyon változatos, mivel a nemzetiségük is az. Megaira nevét a görög mitológiából vettem, mivel az eredetének némiképp köze lesz a karakterem sorsához is, és ha nem is minden karakternél, de a főbb karaktereknél szeretem, ha a nevüknek is jelentősége van a történetben.
Christophert én találtam ki, de igazából bármilyen név lehetett volna, amit ugyan úgy lehet becézni, mint ezt, mert nála pusztán ez a lényeg. Nekem tetszik ez a név, ezért választottam.
Setan Kobert nem én találtam ki. Ez a név adott volt, ugyanis a tőr, aminek a legendáját átemeltem a történetembe, egy létező indonéz fegyver. Azaz nem tudni, hogy tényleg létezett-e, mert eltűnt már nagyon régen, azonban a legenda egy valós indonéz legenda. Az ebben a legendában szereplő kriszt hívják Setan Kobernek.
De vannak olyan nevek, amiket létező személyektől kölcsönöztem. Lukasz nevét például azért írom így, mert a lengyelek így írják, és mivel a karakterem lengyel, így ezt a formát meghagytam. Ezt egy volt kollégámtól vettem kölcsön és egyébként Lukasnak kéne ejteni, mert náluk az sz az s.
De egy volt kollégámtól van Megaira nővérének is a neve. Szvetlána nem csak az orosz kolleginám nevét és nemzetiségét, de picit a személyiségét is megkapta.
A legviccesebb mégis Tony neve. Neki a vezetéknevét kölcsönöztem az angol főnökömtől. Amikor a kollégám megtudta, hogy könyvet írok, és hogy kölcsönvettem a nevét nyúzni kezdett, hogy változtassam meg Tony nevét Jasonre, mert milyen király lenne, ha szerepelhetne egy könyvben. Mondtam neki, hogy de hisz magyarul van, úgy se érted, de ez őt nem érdekelte. Azóta is rágja a fülem emiatt. Kulisszatitok viszont, hogy Mr. és Mrs. Williamsnek nincs keresztnevük. Mondtam a kollégámnak, hogy akkor majd Mr. Williamsnak Jason lesz a neve, de továbbra is Tonyt akarja átkeresztelni. *nevet*

Ez egy nagyon üdítő háttérsztori. Biztos vagyok benne, hogy mindenki örömmel fogadná, ha bekerülhetne egy történetbe. Azt már tudom, hogy a fősztorit négy kötetesre tervezed. De a kérdés fennáll: Vannak további terveid a megalkotott világgal?
Igen, rengeteg tervem van. Sok olyan mellékszereplőm van, akiknek nagyon érdekes múltjuk van, viszont a sorozatban ez nem kerül kifejtésre. Gondolkoztam rajta, hogy esetleg ezeket a történeteket megírom később. Már az előzmény sztori is ott tart, hogy lehet, hogy abból is sorozat lesz. Továbbá a második részben Megaira olvas egy könyvet, amit szintén szeretnék megírni, bár ezt csak kisregénynek tervezem. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy mi történik Megairáék után. Ott is rengeteg érdekes ötletem van már. Úgy érzem sosem szabadulok ebből a világból, pedig más regényötleteim is vannak. Szóval tervek azok akadnak, csak győzzem őket megírni. *nevet*

Ezek a tervek igazán jól hangzanak. *kacsint* Sőt, akik szeretik A fegyverforgatót, azoknak ez mindenképpen pozitív. Említetted, hogy más irányba is írnál, nem csak A fegyverforgató világában. Mesélnél ezekről a tervekről is?
Persze, szívesen. Természetesen nem meglepő módon ezek is fantasy ötletek. Többségük urban fantasy, de akad egy, ami egy kitalált világban játszódik. Általában az ilyen kitalált világban játszódó fantasykat valamiért az írók mindig a középkorba helyezik el, bár egészen biztosan akad erre ellenpélda is, csak valahogy ez a mérvadó. Engem az ilyen középkori hangulat sosem vonzott igazán, viszont a II. világháborúról szerettem tanulni. Hülyén hangzana, ha azt mondanám, hogy szerettem azt a korszakot, hisz háború volt, mégis ki szereti a háborúkat? De érdekesnek tartom. Na ezt a kitalált világban játszódó fantasymat ebbe a korszakba helyeztem el. A történet folyamán háború zajlik, bár teljesen más okok miatt, mint ami miatt nálunk volt, de a háborút is hasonlónak képzeltem el. Ez a történetem több nézőpontos lesz, ugyanis több központi szereplő is van benne. Ezekből három katona, egy pedig egy emberből teremtett gyilkológép. És bár ez durván hangzik, azért nem lesz tele kegyetlenkedésekkel a könyv, sőt meglepően emberi probléma köré koncentrálódik mindannyiuk sorsa: kinek mit jelent boldognak lenni, és hogyan érheti ezt el. Tőlem megszokott módon ebben sem lesz túl hangsúlyos a szerelem, bár azért felüti majd a fejét.
Ezen a történetemen felül van egy félkész urban fantasym is, amit bár én az egyszerűség kedvéért időutazós regénynek szoktam hívni, de vajmi kevés köze van az időutazáshoz. Központi szerepet kap benne az idő maga, de egészen másképp. Ez a történetem E/1-ben lesz megírva és talán az érdekességét az is fogja adni, hogy bár a mesélő komolyan belecsöppen az események sűrűjébe, mégsem ő lesz a történet főszereplője.
Továbbá már nagyjából megszületett a fejemben egy olyan urban fantasy is, ahol a lelkeknek lesz központi szerepük, de picit másképp, mint A fegyverforgatóban, és bár még kiforratlan, de születőben van egy fantasy-krimi is.
És természetesen ezer másik ötletem is van, de azok még csupán a „ez nem is rossz ötlet” fázisban vannak. *nevet*

Szóval folyamatosan kavarognak benned a gondolatok, a történetek. De egy picit térjünk még vissza A fegyverforgatóra. Az első kötet, a Fegyverek Háza előbb ebookban, majd később papírkönyvként is megjelent. Volt ennek különösebb oka? Illetve a második rész, a Démonok közt már olvasható ebookban. Tervezed majd fizikai könyvként azt is? Ha igen, mikorra várható?
Olyan hatalmas szándékosság nem volt benne, csak később. *nevet* A Fegyverek Háza pont a karantén időszakban jelent meg, így logikus lépésnek látszott, hogy ebookban jelenjen meg előbb, hisz azt bárki be tudja szerezni és gyakorlatilag azonnal olvashatja, plusz olcsóbb, mint a nyomtatott verzió. Ennek ellenére mindig is tervben volt a nyomtatott könyv megjelenése is. A Démonok közt esetében ez már picit tudatosabb döntés volt. Egyszerűen az első kötet sémáját szerettem volna követni. Továbbá szerintem az ebook jó reklám is a nyomtatott könyvhöz. És természetesen a Démonok köztnek is lesz nyomtatott formája, ami várhatóan április környékén érkezik majd. *mosolyog*

És a borítók? A második nagyon jól illeszkedik az első designjába. Gondolom ez így marad a harmadik és negyedik résznél is. Mesélnél a borítókról picit bővebben? Van róluk bármi érdekes kulisszatitok esetleg?
Igen, a borítóknál szeretném, ha egységesek maradnának. *mosolyog* Az első és legfontosabb kulisszatitok, hogy a Fegyverek Házánál még semmi elképzelésem nem volt, hogy milyen borítót szeretnék. *nevet* Küldtem a kiadónak pár borítóképet, hogy a grafikusnak meg tudják mutatni, hogy milyen stílusú borítók tetszenek, aztán a többit Ashley Redwoodra bíztam. Ő pedig egy csodát alkotott nekem azzal a farkassal meg a tőrrel, az arany mintákról nem is beszélve. Ezt a borítót látva kapott el az ihlet, hogy milyen koncepciót szeretnék követni. Így találtam ki, hogy akkor minden köteten egy, az adott kötetre jellemző arc és szintén az adott kötetre jellemző tárgy fog szerepelni. A Fegyverek Háza esetében a farkas és a tőr kiemelkedő, a Démonok köztben pedig a főgonosz jobbkezének a maszkja és a fiola, amiben olyan szer van, ami szintén fontos a történetben. Természetesen a harmadik és negyedik kötet terveit nem árulom még el, de azt elmondhatom, hogy már tudom mik fognak szerepelni rajtuk, és egészen biztos vagyok benne, hogy Ashley azokkal is zseniális munkát fog végezni. Arany keze van annak a lánynak. Plusz az általa megalkotott arany mintákat is mindenképp szerettem volna tovább vinni. Szeretném színvilágában is jelezni az olvasóknak, hogy a sorozat hányadik részét tartják épp a kezükben. Az aranyról egyből a versenyek és a díjazások jutottak eszembe, így történt, hogy az első rész arany, a második kötet ezüst, a harmadik bronz lesz majd, a negyedik pedig réz. Szerintem, ha a negyedik helyezett is kapna érmet az réz lenne, ezért esett a választásom erre a fémre. *nevet*

Igen, Ashley valóban fantasztikus borítókat varázsolt. Bár az én véleményemet egészen jól ismered már. *nevet* Vannak esetleg olyan emlékezetes események, amik olvasókhoz köthetőek és szívesen gondolsz rájuk? Pl. egy emlékezetes dedikáció, beszélgetés, ajándék.
Nem is tudom, az összes emlékezetes számomra. *mosolyog* Vagy inkább azt mondanám, hogy kedves a szívemnek. Nincs olyan, ami jobban kiemelkedne a többi közül. Mindig jólesik, ha érdeklődnek a munkáim iránt, az pedig hab a tortán, ha még meg is szeretik a történeteimet, és ezt valamilyen formában a tudtomra adják. Sokan el se hiszik, hogy egy apró visszajelzés mennyire sokat jelent az íróknak, pedig tényleg így van. Hatalmas energialöketet tud már csak az is adni az embernek, ha valaki annyit ír, hogy elolvasta és tetszett neki. *mosolyog*

Említetted, hogy szereted az ókort, a görög drámákat. Mesélnél egy kicsit arról, hogy mely írókat tartod kiemelkedőnek, illetve példaértékűnek a munkájukat?
Jaj, ez nagyon nehéz kérdés. Az összeset szeretem. Nagy kedvencem Szophoklész. Az összes drámáját szeretem, de leginkább az Antigoné és az Oidipusz király emelkedik ki közülük. Utóbbiból írtam a szakdolgozatomat még az egyetemen. Nagyon érdekesnek találtam a jóslatot, azt elemeztem ki benne. De a többi írót is nagyon szeretem. Platón bár filozófus volt, remek írásai vannak, persze ezek inkább elmélkedősek, érthető okokból. A Kritón című művében említi meg Atlantiszt. Ez az írása egy politikafilozófia és az elveszett várost mintának említi, hogy ott milyen volt a rendszer. Amikor ezt olvastam úgy tizenöt éves korom körül, akkor szerettem bele Atlantiszba, és ez a szeretetem azóta is töretlen. Minden érdekel, ami az elveszett várossal kapcsolatos. De hogy folytassam a sort, a homéroszi eposzokat is nagyon szeretem. Az Iliasz és az Odüsszeia a mai napig sok műnek képezi az alapját. De mondhatom még Euripidészt is vagy Aiszküloszt. Költők közül pedig ott van Szapphó, görög költőnő, aki úgy híresült el, mint aki leszbikus – érdekesség: innen is van az elnevezés, mivel Leszbosz szigetén élt –, de nem volt leszbikus, bár tény, hogy nőkhöz is írt szenvedélyes verseket. Ennek ellenére volt férje és a legenda szerint egy férfi miatt is lett öngyilkos. Ki tudja mi igaz ebből, de még hosszan sorolhatnám az írókat, költőket, sose lenne vége, így most itt pontot is teszek a listámra. *nevet*

És ha kortárs írókat kellene említened?
Példaképem nincs. Nem az a típus vagyok, de sokak tehetsége előtt fejet hajtok. Nehéz lenne csupán pár embert kiemelni, főleg mert inkább a könyveket figyelem, mint az íróikat, tehát nálam ritkán fordul elő, hogy tudatosan egy adott írótól olvasok. Azt a könyvet veszem meg, ami érdekel, és nem biztos, hogy az adott író összes könyve érdekelni fog. Viszont például nagyon tetszett, ahogy Markus Zusak megírta A könyvtolvajt, vagy V.E. Schwab Egy sötétebb mágia sorozata is. Magyarok közül most így hirtelen Megyeri Juditot tudnám kiemelni, aki bár nem fantasyt ír, de tetszik a stílusa. Eddig többnyire külföldi szerzőktől olvastam, vagy ha olvastam is magyar írótól, akkor nem biztos, hogy tudatosult az írói álnév miatt, de az utóbbi időben jobban odafigyelek, hogy magyaroktól is olvassak. Legutóbb Aurora Lewis Turner Bolygókeringő trilógiájának az első részét olvastam, és előolvastam a másodikat is. Szerintem rá is érdemes odafigyelni. De további magyar szerzők által írt fantasyk is tervben vannak.

Örülök, hogy kiemeltél magyar alkotókat is. Ez mindig jó motiváció. És lenne itt még egy kérdés. Milyen tanáccsal tudnál szolgálni azoknak, akik szeretnének írással foglalkozni? Mi az, ami neked is segített?
Aki írni szeretne, az írjon! Sokan ott akadnak el, hogy csak álmodoznak róla, de a betűvetésig már nem jutnak el. Elsőre mindegy, hogy jó lesz a szöveg vagy rossz, érdekes a sztori vagy lapos. Az a lényeg, hogy üljön le és írjon, mert anélkül sosem fogja érezni, hogy milyen, amikor a fejében kavargó történet úgy istenigazából megelevenedik. A szöveggondozással ráér később is foglalkozni. Én A fegyverforgató első változatát teljesen ösztönből írtam, csak leültem a gép elé és pötyögtem, ami eszembe jutott, és baromira élveztem. Akkor ott elkapott ennek az egésznek a hévje és azóta sem eresztett el. Persze azóta sok minden változott, felkerestem egy szakembert, aki segített nekem kijavítani a szöveget, és nagyon sokrétű segítséget kaptam, amiért nem győzök köszönetet mondani. Azóta pedig már magam is tudatosabban írok. Tervezek, jegyzetelek, mindent kidolgozok. Mondjuk így is vannak ötletek, amik írás közben jutnak eszembe, de akkor már könnyebb úgy módosítani a dolgokat, hogy jó legyen. Szóval mindenkinek, aki írni szeretne, azt üzenem, hogy akkor ülj le és írj!

Azt hiszem, ez egy igazán lényegre törő és remek tanács. Zsófi, én pedig sok sikert kívánok a továbbiakban. Kívánok még nagyon sok megjelenést és számtalan olvasót! *kacsint*
Köszönöm szépen. És köszönöm ezt az érdekes beszélgetést is. *mosolyog*

Bízom benne, hogy Ti is legalább annyira érdekesnek találtátok az interjút, mint én. A Fegyverek Házáról, valamint a Démonok köztről írt értékelőket pedig a → ide ← és → ide ← kattintva tudjátok elolvasni.

Szerző

Avatar
Judyt
Szerkesztő-riporter

“Menthetetlenül könyvkóros moly.”

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal: