Csak nem hagyott nyugodni a Syfy 2018-as sci-fije, a Nightflyers. Egyszerűen mindig itt zakatolt az agyamban ez a sorozat, aminek baromi jó atmoszférája van, tele van szuper színészekkel, jó ötletekkel és mégis, annyira lapos és érdektelen lett. Így hát elővettem az eredeti művet, amit George RR Martin írt – igen, az a Martin, aki a Trónok harca-köteteket is jegyzi –, mert biztos voltam benne, hogy az eredeti mű majd minden kérdésemet megválaszolja, és végre egy nagy sóhaj keretében elengedhetem ezt a történetet – ó, hogy én mekkorát tévedtem!

Kilenc akadémikus útra kel az Royd Eris kapitány Éjvándorának fedélzetén, hogy elérjenek egy, az emberiség és a többi idegen faj krónikájában is fellelhető idegen utazó kényeket, a volkrinokat. A kutatást Karoly d’Branin vezeti, aki évtizedeket szentelt életéből a rejtély megoldására. Karoly kiváló szakembereket gyűjtött maga mellé, Melantha Jhirlt, akit genetikailag módosítottak az űrutazáshoz, Thale Lasamert, aki egyes szintű telepataként elérheti a volkrinokat, Lommie Thorne kibernetikust, aki egy porton keresztül képes feltölteni saját magát egy számítógépbe, Rojan Christopheris xenobiológust, aki képes megvizsgálni bármilyen idegen lényt, azonban ő igen szkeptikus küldetésükkel kapcsolatban.

Ám a hosszúra nyúló utazás során a csapat nem találkozik a kapitánnyal, ráadásul egyre furcsább dolgok történnek a hajón, amiket nem tudnak megmagyarázni, amit tovább tetéz Thale állandó üldözési mániája is. A tudósokból álló csapat lassan széthullani látszik, és egy tragédia végkép elszakítja bennük a húrt.

Igen, a kötet alaptörténete nagyjából ugyanaz, mint a sorozaté, csakhogy a sorozatot jócskán felturbózták, és kivették belőle az idegen fajokat. És most megkövetem magam, ugyanis mit szidtam én ezt a szériát, és mégis, látván az eredeti művet, hogy miből dolgoztak, hogy milyen érzéketlen, élettelen és ötlettelen alapból alakították ki a sorozat egészét, hát le a kalappal előttük, de tényleg!

Martin novellája ugyanis rossz, bűn rossz – és amúgy igaz ez a könyvben található többi történetre is –, élettelen karakterek mondanak élettelen párbeszédeket, kiszámítható fordulatokkal, és az egész olyan szenvedéllyel van leírva, mint egy Ikeás használati utasítás. És hogy ne érje szó a ház elejét, esetünkben a fordítót, az egészet eredeti nyelven olvastam, és, ahogy a többieknek is elmondta a szerkesztőségben, ez a történet rendesen lehozott az életről.

A novella alatt az információkat csak úgy random kapjuk meg, így derült ki a történet felénél, hogy amúgy az emberiség már nem is a Földön él, és eközben rengeteg idegen fajt ismertünk meg. A párbeszédek, nos, emberek így nem beszélnek és pont. Egyedül a háttérvilág, na, az valami kegyetlen jó, azt egy igazán elképesztő és többrétegű űropera is megirigyelné – gondolom ebbe is zúgott bele a sorozat készítője, aztán meg kivágta az ablakon az egészet.

Ez a novella egy kiadhatatlan termék, így nem is értem miért került kiadásra – vagyis igen, pénz –, ez egy remek írói játék, segít egy nagyobb történet kifejtésében, de ez nem egy kiadható mű, mert nincs kész, de egy remek írói eszköz. Tolkien például tele volt ilyenekkel, amiket arra használt, hogy világokat építsen, vagy a saját szereplőinek hátterét átgondoltabban vethesse papírra, de nem adta ki!

Egy szó, mint száz, csalódott vagyok, mert magyarázott nem kaptam az Éjvadászokra, ellenben egy kicsit megbocsátottam a sorozatnak azt a sok negatívumot, amit láttam, mert egy ilyen alapból ezt kihozni, nem volt kis munka!

Szerző

Avatar
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal: