Egy kisebb kihagyással ugyan, de kedvenc norvégjaim csak visszataláltak a képernyőre. A Leprous február után most ebben a hónapban is megajándékozott bennünket egy egész hétvégés livestream koncerttel. Múltkor a két legfrissebb album, a Pitfalls és a Malina került terítékre, most pedig tárházuk régebbi darabjait, a 2011-es Bilateralt és a 2013-as Coalt vették elő. A streamet ugyanazon a felületen lehetett elérni, mint legutóbb, az ár sem változott, valamint ezúttal is élvezhettünk két bónuszt a vasárnapi műsor végén.

A szombati este a Bilateral remekműveinek adott teret, kezdve az album címadójával, egészen a hihetetlenül epikus Painful Detourig bezárólag. Ezúttal egyik lemezen sem volt olyan szám, amit ne játszottak volna el korábban, ám akadt bőven olyan darab, ami rég nem került bele a rotációba. Ilyen például a banda talán legkeményebb száma a Waste of Air, a hihetetlenül király basszus betéttel rendelkező Mediocrity Wins, a rövid, ám annál ütősebb Cryptogenic Desires, valamint a már előbb említett Painful Detour. Én személy szerint is ezeket vártam leginkább, illetve a gyakrabban játszott, ám nem kevésbé fantasztikus Forced Entryt, ami most is ütött.

A vasárnapi Coal est a libabőr csalogató Foe-val indult, a hivatalos műsoridő pedig a kőkemény Contaminate Me-vel zárult. Számomra ennek az eseménynek több csúcspontja is volt, kezdve a Foe-Chronic nyitópárossal, de hasonlóan élveztem a könnyfakasztóan gyönyörű The Cloakot, a rögtön utána következő epikus The Valleyt, valamint az Echo-t. Ez utóbbit valamilyen oknál fogva csak azután kezdtem el igazán értékelni, hogy élőben hallottam, de jobb később mint soha. Akárcsak múltkor, a srácok most is megajándékozták a közönséget plusz két dallal a visszataps után. A választás ezúttal a The Congregation legkedveltebb nótájára, a Slave-re, valamint a debütáló korong, a Tall Poppy Syndrome nyitányára, a Passingra esett. Én mindkettőnek rendkívül örültem, és a visszajelzések alapján nem voltam ezzel egyedül!

Zeneileg ugyan az előbbi két lemez közelebb áll hozzám, mégis bizonyos szempontból jobban élveztem ezt az előadást, mint az előző Leprous-hétvégét. Biztos vagyok benne, hogy ez nagyrészt amiatt van, mert általában a Bilateral és a Coal dalai ritkán kerülnek bele a repertoárba. Így most, hogy teljes mértékben ezeken a dalokon volt a fókusz, sokkal jobban ütött, mint az olyan darabok, amiket sűrűbben játszanak. Összesen két apró negatívumot tudok felhozni a streamekkel kapcsolatban. Az első, hogy a szombati koncerten a megvilágítás nem mindig sikerült, így a kép sokszor túl sötét volt. Emellett a gitárok hangerejét nem mindig tudták eltalálni, ami főleg a keményebb daloknál volt bosszantó, de szerencsére még így is élvezhető volt az egész.

A Leprous tárházában már csak egyetlen olyan album árválkodik, amit nem játszottak el teljes egészében, és a bandatagok kommentjei alapján nem is terveznek ehhez hozzányúlni. Picit szomorú vagyok emiatt, mert a Tall Poppy Syndrome egyáltalán nem érdemli meg a savazást, amit kap, ugyanakkor kíváncsian várom, hogy Solbergék mivel rukkolnak elő legközelebb.

 

 

Dallista:

 

Szombat:

 

  1. Bilateral
  2. Forced Entry
  3. Restless
  4. Thorn
  5. Mb. Indifferentia
  6. Waste of Air
  7. Mediocrity Wins
  8. Cryptogenic Desires
  9. Acquired Taste
  10. Painful Detour

 

 

Vasárnap:

 

  1. Foe
  2. Chronic
  3. Coal
  4. The Cloak
  5. The Valley
  6. Salt
  7. Echo
  8. Contaminate Me

 

— Ráadás —

 

  1. Slave
  2. Passing

Szerző

Avatar
Misplaced
Szerkesztő

Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal: