Madarat lehetne velem fogatni a régi horrorfilmek kapcsán, még akkor is ha esetleg olyan ormótlanul zs kategóriás is, hogy lelóg a papírról. Mert még igy is lehet követni nagyjából a film cselekményét és történetét, de ami a Démoni szél-ben (eredeti nevén Demon Wind) lezajlik, az már az összefüggéstelenség magasiskolája.

A film elején egy  romos házat láthatunk és egy nőt, Reginát (Stella Kastner) aki mindenféle szent dolgokkal és érdekes szimbólumokkal tarkitott írásokkal láthatóan védeni akarja magát a kintről jövő kedves, biztosan nem emberi hangoktól és tulajdonosaiktól. Ez nagyjából addig sikerül is, amíg a tulajdon férje démonná nem változik és nem végez vele. Innen ugrunk diszkrét hatvan évet, hogy láthassuk Regina unokáját Cory-t (Eric Larson), amint éppen barátnőjével Elaine-vel (Francine Lapensée) kocsikáznak egy kihalt területen annak reményében, hogy Cory fényt derít családja múltjára nagyszülei farmján. Nem hallgatva a benzinkutas intő szavára és kiegészülnek pár idióta jóbaráttal, folytatják útjukat a farm felé.

Első pillantásra a film semmiben sem tér el a megszokott 80-as 90-es évek trash filmjeitől; adva van az ijesztőnek szánt alapszituáció, van egy barom főhős még tőle is ostobább baráti társasággal – akikről már a megjelenésük pillanatában tudjuk, hogy a darálóban kötnek ki -, akik egy életveszélyes kalandba keverik magukat természetfeletti lényekkel szemben. Igen,csakhogy a Démoni szél némileg csavart egyet a recepten és konkrétan alig lehet érteni valamit a film cselekményéből a megszokott sablon dolgokat leszámítva. 

Minden tisztelettel, de hogyha a kedves Regina nagymama boszorkány volt – merthogy ezt mondja a film is – akkor miért keresztény vallási dolgokkal veszi körül magát? Ezt még talán lehetne azzal magyarázni, hogy lehet a saját erejét kevésnek érezte és csak biztosra akart menni , de később Cory is csak a nagymama által hagyott mágiára hagyatkozik, szóval itt inkább csak extra dekorelemként kezdtem a keresztény elemekre gondolni. A farm kinézete pedig teljesen olyan, mint egy drogos látomása; elsőre romos maradványok, de miután tesznek körülötte egy kört kiderül, hogy teljesen ép belül és olyan, mint hatvan évvel korábban. Kérdem én, miért? Lehet, hogy csak az író (aki egyben a rendező is volt) akart némileg kreatívkodni, de mint néző biztosra mondhatom, hogy nagyon nem jött át az, amit akart.

Aztán ott vannak a karaktere. Istenek az égben, túl sok horrorfilmet láttam és már azt hittem, hogy hozzászoktam ahhoz, hogy minden szereplő a tudósklub egy kiugrott tagja, de amilyen felhozatal itt van, az több mint idegesítő. Van a tipikus erőskezű macsó – egyszerre több is, csak van akivel fegyver is van – a tipikus szemüveges nerd, a buta csaj (ebből is szintén több). Annyiban okésabb a film, hogy itt nincs fölösleges felnőtt tartalommal bíró jelenet, csak béna halálok és démonként visszatért korábbi társak.

A démonok pedig úgy néznek ki – jobbára – mint a Démonok film gonoszai. Bár abban az időben a rusnya kelésekkel rendelkező és habzó szájú démon ábrázolások menők voltak, így a hasonlóság lehet csak a véletlen műve. A smink az még egész jól sikeredettm azonban a mágia effektusokról, jobb ha egy szót sem ejtünk. 

Ember legyen a talpán, aki érti megérti kedves Charles Philip Moore észjárását ezen film kapcsán. A kor megszokott genre elemeit hozza, pár dolgot átvett mind a Gonosz Halott, mind a fentebb említett Démonok és némileg a Démonok éjszakája ízesítéssel megspékelve.

Érdekes egy jelenség a Démoni szél. Hemzseg a logikai bakiktól, értelmetlen párbeszédektől és az idióta karakterektől, mégis – és ez nem vicc – a film mégis szórakoztató a maga módján. Nem tudom, hogy pontosan melyik része fogott meg, talán az hogy annyira el van fuserálva, hogy az már szinte jó.

Szerző

Hanama
Alapító és szerkesztő

Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal: