Van abban valami szívet melengető, ha felnőtt fejjel is elolvasunk egy-egy mesét, hogy visszarepüljünk kicsit a gyerekkorunkba, átéljünk valami csodát, vagy éppen egy fél órára kiszakadjunk a mindennapi mókuskerékből és A kislány, akinek a fáján madarak ülnek pont egy ilyen mese.

Léna egy kedves és mosolygós kislány volt, azonban ahogy nőtt, egyre nehezebben vett levegőt, és szülei legnagyobb igyekezete mellett sem tudta segíteni kislányuknak. Ám Léna édesanyja egy álomban meglátta a megoldást egy fa és egy kék pillangó segítségével, és végül ez a kék pillangó repítette el őket a megoldás felé is.

Felnőtt fejjel igen nehéz véleményt adni egy gyerekmeséről, de azt hiszem, kivételesen nagyon könnyű dolgom van, mivel Belláné Tóth Erika meséje egy igazi gyöngyszem, ami egyszerűségében és könnyedségében tanít valami nagyon fontos dologra. Egy igazi álom a mesében, ami közben végig a valóságban is létező légzési nehézségre fókuszál, és arra, hogy ezt mind gyerek, mind felnőtt fejjel hogyan lehet feldolgozni, elfogadni és megélni.

A fa, mint szimbolikus kép egyszerűen és jól passzol a tüdőhöz, miközben a fát elborító madarak játékossá teszik az amúgy nagyon nehézlégzést, az ezzel járó erőlködést és aggodalmat. És mindemellett a könyv nem a betegségtudatot erősíti, vagy azt, hogy valami baj van a főszereplő Lénával, hanem pont az ellenkezőjét, megoldandó feladatnak, legyőzendő akadálynak tekinti a nehézlégzést, amivel foglalkozni kell, de ez nem jelenti azt, hogy hátráltat az előrejutásban.

A mesében a másik igazán csodálatos, hogy a fa szimbolikával gyakorlatilag bármelyik betegséget lehetne azonosítani, és a kordában tartásához, új napi rutin kialakításához kellő lelki erőt is hozzáteszi, mert minden egy legyőzendő akadály, csak néha ki kell tekinteni a megszokottból és ki kell lépni a komfortzónából.

És a végére hagytam egy igazán személyes részt is: bár már a jó harmincasok táborát erősítem, gyerekként én is sokat küzdöttem a levegőért, emlékszem az elalváshoz kellő órákra, az állandó fáradtságra, és a megoldást jelentő sós levegőre, illetve sóbarlangra. Félre ne értsétek, a  szüleim értem is mindent megtettek, és én már tíz éves voltam, mikor az egész elkezdődött, bizony akkor is jól jött volna ez a könyv, és most visszagondolva azokra az időkre, minket is biztosan egy kék pillangó segített, csak mi akkor nem vettük észre.

Szerző

Catleen
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal: