Olykor nem csak a könyveknél követek el hibát, és választok a borító alapján, hanem a konzoljátékoknál is. Esetünkben az Infamous 2-vel, aminek leírása sokat ígért, és annak ellenére belevágtam, hogy nem játszottam az első darabbal.

Cole immáron szuperképességekkel felvértezve igyekszik legyőzni Beatet, azt a szupererőt, amiért korábban megteremtették ők. Azonban Beat túlságosan erősnek bizonyul, és Cole-nak, társaival, Zeke-kel és Kuo ügynökkel el kell hagynia Empire Cityt, miközben az egész város szó szerint a semmivé lesz. A triónak mihamarabb New Marais-ba kell érnie, hogy megakadályozzák Beast újabb rombolását, és egy olyan jövőt, ami az emberiség vesztét is okozhatja.

A konzoljátékoknál a 2010-es években elég sok olyan cím jött ki, ahol a saját döntéseink hozták meg a végkifejletet (gondolok itt, az amúgy bődületesen unalmas, de igen látványos Heavy Rainre), és az Infamous 2 is pontosan ezt ígérte. Főhősünk, Cole személyében ugyanis dönthetünk majd, hogy a világot megmentjük-e vagy az örök kárhozatra ítéljük.

A játék csak PlayStation 3-on volt elérhető, így gyorsan le is csaptam rá, mert ígéretes sztorit, a kornak megfelelő grafikát, és amúgy egészen érdekes játékmenetet ígért. Mivel nem játszottam az első játékkal, ezért szépen elvégeztem a házit, és megnéztem, miről is szólt az első rész – és valahol itt kezdtem érezni, hogy rendesen melle nyúltam.

Nos, az Infamous 2 nem egy rossz játék, de nem is sorolnám a jók köz, egyszerűen egy átlagos játék, itt most éppen szuperképességekkel, ami igyekezett meglovagolni az akkori trendet, de sem tartalomban, sem játékélményben nem nyújtott semmivel sem többet, mint az akkori összes játék. Egy akció-kaland játék, aminek egészét úgy kel felfogni, mintha éppen Kratossal rohangálnák, csak éppen itt nem istenektől kapjuk a képességeinket, hanem egy szerkezettől. Az egész irányítás és mozgás, a gombok lenyomása egy az egyben a God of Warra hajaz, ami lássuk be, eléggé kiábrándító.

A történet, egyszerűen lapos és fantáziátlan, mintha a készítők ismernék az X-Ment, de nem igazán látnák át annak egészét, csak úgy, mint mondjuk JJ Abrams a Star Treket. A katonai alakulat neve Militia, az ügynökcsaj dögös, és amúgy rajta kívül egyetlen egy megnevezett női karakter sem szerepel az egész játékban. A srácok meg persze mindent egymaguk megoldanak, és olyan szerkezeteket találnak ki, aminek semmi értelme – különösen egy biciklifutártól nehéz feldolgozni a hirtelen támadt zsenialitást. De még ezt is megtudnám bocsátani, tényleg, de egyszerűen maga a játékmenet is dög unalom, indokolatlan nehezítésekkel, és az egész igen hamar érdektelenné válik.

Sajnálom, mert az Infamous 2 tényleg egy ígéretes darabnak tűnt akkor, mikor megvettem, de a szórakoztató játékélmény elmaradt.

Szerző

Catleen
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal: