A napokban ismét magyar szerzőtől olvastam egy 2000-ben megjelent könyvet. Így nem is tűnik számomra olyan nagyon távolinak ez a dátum, de ha arra gondolok, hogy ez a könyv már huszonegy éves, akkor azt veszem észre ismét, hogy mennyire rohan az idő. Rohan és mi csak utána tekintve merengünk, hogy vajon mi mindenről maradtunk le, vagy éppen mennyi mindent csinálhattunk volna másképp, mit szalasztottunk el vagy mit éltünk meg.

Zsákai Ákos: Bűnvesztő című novelláskötetének szereplői nem feltétlenül gondolkodnak azon, hogy mit szalasztottak el az életben, ugyanis minden novella a freudi ösztönvilágból merít, az embernek szexualitáshoz kapcsolódó érzéseiből, elemi ösztöneiből, és dolgozza fel azt.
Így hát nem is meglepő a kezdés, az első mondat:

„Tudom, hogy furcsán és kicsit talán morbidan hangzik, de soha nem volt még olyan boldog és kiegyensúlyozott a házasságom Natasával, mint most, amikor megcsalom őt.”

Van szerencsém személyesen is ismerni az írót, Ákost, ezért a könyvet rögtön dedikálva kaptam. Olvasás után már több jelentése is van számomra annak a pár szónak, melyet Ákos az első lapok egyikére írt nekem. Kicsit visszanyúl magához a kötet beltartalmához – gyönyörűség és gyötrelem – kicsit pedig magára az írásra is asszociál, mivelhogy nekem nem rég jelent meg verseskötetem, így valóban osztozunk az írás gyönyörűségében és gyötrelmeiben. Kedves és nagyon igaz szavak.

Az pedig már az első oldalt olvasva feltűnt, hogy Ákos remekül fogalmaz. Gyönyörűen, választékosan használja a magyar nyelvet, szinte úgy játszik a szavakkal, ahogy szerető férfi pendíti meg a női test és lélek húrjait. Persze voltak hosszabb leíró részek, több soros mondatok is, amik kissé dagályossá váltak Ákos gondolatainak mélysége által, és többször el kellett olvasnom, mindenesetre fantasztikus az a szépérzék, amellyel a történeteit az olvasók elé tárja.

Voltak olyan szereplői, akiket kifejezetten megkedveltem, akiknek bőrébe tudtam magam képzelni én is, ezáltal magát a történetet is megkedveltem, de sajnos akadt olyan novella, amely felkavarta a bensőmet, és kellett jó pár óra és mély lélegzet, hogy le tudjam nyugtatni zaklatott lelkemet.
Mindazonáltal a szereplők többségét értem. Megértem, hogy van az a helyzet, amikor az ösztön erősebbnek bizonyul, mint a józan érvek. Értem, hogy lehetséges olyan, amikor hiába gondolja át az ember észszerűen, mégis a vágyai után megy hajthatatlan.
Ebben a kötetben volt példa arra, hogy milyen kimenetelei lehetnek annak, amikor az ember enged a szívét, lelkét és testét húzó vágynak, és nagyon nem lettem volna Ákos karaktereinek a helyében. Nem vagyok az a típus, aki pálcát tör mások felett, hiszen mindenki számoljon el a saját lelkiismeretével, de egy-egy esetben bizony jogosnak tartottam a végkimenetelt. Ilyen volt például az első, Kapcsolatok című történet főszereplője, akinek szájából a nyitómondat is származik. Vagy a Tizenhárom lélegzet című történet férfi-apa figurája. Bár ott nem írta meg Ákos, hogy mi lett a vége, de olyan ügyesen varrta el a végső mondatot, hogy abból sejteni lehet, mi következett ezután.

A Bűnvesztő címe és borítója azonban kicsit félrevezető számomra. Maga a szó, hogy bűnvesztő, valamiért azt a jelentést suttogta nekem, hogy elveszteni a bűnt, közben pedig egyértelműen azt takarja, hogy elveszejt maga a bűn. Így utólag már tökéletesen látom ezt én magam is.
A borítót pedig azért tartom kicsit félrevezetőnek, mert a homály, a beszűrődő fénypászma és a két sötétbe burkolózó alak sziluettje jobban emlékeztet valamiért egy krimire. De ha akarom, természetesen belelátom a vágyakat is. Mégis, első pillantásra a krimi vonal ugrott be.
Ezt a könyvet el tudnám képzelni kemény kötéses verzióban is. Úgy érzem, jól állna neki, talán jobban is, mint a puha, mert így egy picit ponyva érzetet kelt bennem. Pedig valójában egyáltalán nem az. Mély, fontos, erős érzéseket és vágyakat dolgoz fel, hoz felszínre, tár a világ elé.

A Bűnvesztő egyértelműen felnőtt olvasóknak, olvasókhoz szól. Még véletlenül sem javasolnám gyerek kezébe, fiatal felnőtteknek már igen, nagy kamaszoknak talán. Nem mondom, hogy könnyű olvasmány, mert képes sebeket tépni, talán még vágyakat is fakasztani, de határozottan elgondolkodtató könyv.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal: