Voltatok már úgy vele, hogy “Na, ez aztán a nekem való, izgis téma, ezt nem lehet unalmasra csinálni!”, aztán jól kiderült, hogy dehogy nem? Sajnos így voltam a mai könyvünkkel, a The Projecttel.

Lo élete sosem volt fenékig tejfel. Tinikorában egy borzasztó autóbalesetben elvesztette mindkét szülőjét, ő maga pedig súlyosan megsebesült. Nővére, Bea teljes kétségbeesésében már csak a vallásban talál vigaszt. Amikor pedig Lev Warren, a Unity Project istenített vezetője megígéri neki, hogy megmenti a húgát, Lo varázslatos módon meg is gyógyul. Cserébe Bea csatlakozik a Unity Projecthez, amiről minden kívülálló azt gondolja, hogy egy szekta. A szervezete azonban hirdeti, hogy ők egy jótékony, vallásos gyülekezet, akik senkit nem kényszerítenek semmire. Lo azonban biztos benne, hogy valami nem stimmel, hiszen nővéréről már évek óta nem hallott egy árva szót sem. Amikor pedig egy férfi azt állítja, hogy a project végzett a fiával, kapva kap az alkalmon, és megfogadja, hogy lerántja róluk a leplet. Arra azonban ő sem számít, hogy a project őt is tárt karokkal várja…

Szekták! Szekták mindenütt! Ide nekem egy jó kis szektákról szóló thrillert! Kivéve, hogy az egész elég unalmasra és érdektelenre sikerült. Igen, volt benne rejtély, gyilkosság, elveszett testvér, istenített vezető, tömegpszichózis, úgyhogy komolyan nem tudom, hogy sikerült így elcsúszni. A karakterek olyan sablonosak, mint a huzat, Lo teljesen szerethetetlen főszereplő, pedig alig derül ki róla valami. Az összes mellékszereplő egydimenziós, körülbelül arra jók, hogy kipipálhassuk a “szekta listán”. “Ja, furcsa terhesség megvan, jámbor férfi megvan, testi sebek megvannak, satöbbi. 

A történet tulajdonképpen arról szól, hogy nem szól semmiről. Lo csak a testvérét szeretné visszakapni, de valahogy el tudja fogadni, hogy mindenki úgy kezeli, mint aki meghalt, de azt mondják, nem halt meg, hogy kedves régi barátként gondolnak rá, pedig elvileg úgy otthagyta őket, hogy vissza se nézett. Az pedig, hogy Lot is sikerült bepalizni, olyan fénysebességgel történt, hogy még most sem értem, mikor változott a megvetése fanatikus szeretetté. Úgy összességében az egésznek nincs semmi értelme.

Annyit azért meg kell jegyeznem, hogy volt benne egy-két érdekes csavar, leginkább egy, ami még tetszett is, meglepő volt, jól beleillett a történet folyásába, még ha az nagyon semmilyen is lett.

Azt szeretném leszögezni, hogy több helyen is olvastam róla, hogy ez a könyv tulajdonképpen lekoppintja a NXIVM szekta történetét, ami egy valós, megtörtént dolog, és amiről én magam nem sokat tudok. Mivel nem követtem ezeket a híreket igazán, nem tudom, mennyire érzékenyen kezelte a témát, de abban sem vagyok biztos, mit gondolok erről a gyengén feldolgozott koppintásról, ami igazi, létező emberek életét tette tönkre.

Azért fogtam neki ennek a könyvnek, mert az írónő egy korábbi művét, a Sadie-t nagyon sokan dicsérték. A The Project kicsit tompított a lelkesedésemen, de azért kíváncsi leszek rá, aztán majd visszajövök elmesélni. Ezt meg nyugodtan hagyjátok ki, nem vesztetek sokat.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal: